Kerékpáros vándortábor 2025

Minden évben, afféle álruhás Mátyás királyként, feleségem iskolájának diákjaival elmegyek kerékpáros vándortáborba. Így személyesen is megtapasztalhatom, hogyan működik a programunk. Nimród fiunk a karácsonyra kapott biciklijével akart menni. Adél még fel akarta venni egy tanítványát, s így a bringa már nem fért be az autóba. Természetesen jó apaként vállaltam, hogy elbiciklizek a Délibe.
Reggel 7-kor elindultam, a Kőbányai út melletti bicikliúton. Minden nap erre járok munkába. Az egyik belógó bokornál beljebb húzódtam, figyelmetlen voltam, ráadásul Nimród biciklijének a kormánya sokkal szélesebb, mint az enyém, s összeakadt a szemből jó tempóval érkező országúti bringás kormányával. Aztán repültünk. Nagyot. Sajnos én voltam a hibás. (Meg a belógó bokor.) Először azt néztem a másik srác megvan-e, de ő horzsolásokkal hamar felállt. Én akartam továbbmenni a Délibe, de aztán észrevettem, hogy furcsán áll a kezem, s úgy fájt a vállam, bordám, hogy nem tudtam felállni sem. Mentő, rendőr, baleseti. A másik bringást, szerencsére, hamar elengedték. Nekem a jobb kezem először begipszelték, majd a kisujjam alatt megműtötték a kézfejem. Valószínűleg a kisujjam ütközött a másik kormánnyal. A vállamra, hátsó bordáimra érkeztem, ezek mozgásra "csak" nagyon fájnak, de nincs törés, legfeljebb szalagsérülés. Mára javult az állapotom, ha igyekszem, már egy perc alatt is fel tudok kelni az ágyból. Lassan kénytelen vagyok elfogadni, hogy később se tudok becsatlakozni Adél vándortáborába. Hát, ez is fáj!