Demény Pál György

2025. január 2-án temették el Demény Pál Györgyöt, a modern demográfia egyik legismertebb tudósát.
Tanított a Berkeley Egyetemen, ő alapította a honolului egyetemen a demográfiai kutatóintézetet, volt a New Yorki Népesedéstudományi Tanács alelnöke, az 1986-ban megválasztották az Amerikai Népesedéstudományi Társaság első nem észak-amerikai származású elnökévé. Alapítója és főszerkesztője volt a világ legelismertebb demográfiai folyóiratának a Population and Development Rewiew című folyóiratnak.
A nemzetközi szakirodalomban róla nevezték el (Demeny voting) azt az elgondolást, mely szerint a gyereket születésétől fogva megilleti a szavazati jog, és ezen a címen a választójogosultsági korának eléréséig az anya/szülő/gondviselő szavazhatna a gyerek helyett. Ezzel orvosolni akarta azt a helyzetet, hogy a modern demokráciákban a választásokon a gyerekek gyakorlatilag nem léteznek, emiatt a gyerekes családok hátrányba kerülnek a politikai döntések során. A Demény féle szavazás a következő generációk érdekeinek erőteljesebb és ezáltal igazságosabb érvényesülését kívánta megteremteni.
Demény Pál másik közismert javaslata volt, hogy a nyugdíjak mértékének meghatározásakor, nem csak az aktív dolgozói korban elért jövedelmet kell figyelembe venni, hanem azt a hozzájárulást is, amit a szülők a gyerekvállalással adtak a társadalomnak.
Egy rövid idézet a Képmás vele készült interjújából:
– Bár Magyarországon, mint mondjuk, a gyermek a legfontosabb, politikai befolyásuk az ország ügyeire nincs. Így továbbra is fontosnak tartanám a szavazati jog megadását a gyermekek számára. Ezt a jogot 18 éven aluliak nevében az édesanyjuk gyakorolhatná.
Ez kevésbé direkt születésösztönző intézkedés, mint inkább kitüntetés, az anyaság elismerése lenne. Egy fényes dolog lenne, és igazi hungarikum! Gondoljunk csak például egy háromgyermekes édesanyára, aki választáskor négy szavazócédulát tölthetne ki – természetesen mindez csak lehetőségéként, nem kötelezettségként lenne felkínálva számára. Igazán méltányos, fontos jogkiterjesztés lehetne, ami nemzetközileg is jól pozícionálhatná Magyarországot. Száz éve a nők szereztek választójogot, igazán előremutató lenne, ha a gyermekeknek is járna. Ami pedig a születésszámra gyakorolt hatását illeti, közel kétmillió gyermek édesanyjuk által képviselt választói akarata biztosan csak kedvező irányban hatna, például akár alkotmányos garanciák nélkül is védené a családpolitika alappilléreit.
– Csak az anyák szavazhatnának?
– Elsősorban ők, hiszen ők szülték meg a gyermekeket, akiknek érdekeit ők képviselhetnék a leglelkiismeretesebben és legkompetensebben.
Természetesen sokféle élethelyzet és édesanya van, de ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a tökéletes sose legyen a jó ellensége! Egy alaposan kidolgozott törvény a valóban speciális élethelyzeteket megnyugtatóan szabályozhatná, indokolt esetben a képviseleti jogosultságnak az apára való átruházásával.

1932. december 24-én született Nyíregyházán, ahol édesapja járásbíró volt. Néhány év múlva a hivatal irodáját áthelyezték Edelénybe, és vele együtt a járásbíró és családja is beköltözhetett a kastélyba, ahol legboldogabb éveiket töltötték. A család távolabbi tagjai gyakran vendégeskedtek náluk, a három fiúgyerek pedig élvezte a kastélypark szabadságát. Később az apát újra áthelyezték, ezúttal Debrecenbe. A piaristákhoz járt középiskolába, majd a gimnázium államosítása után a debreceni Református Kollégiumban szerezte meg érettségijét.
1955-ben a Budapesti Közgazdasági Egyetemen nyert közgazdászdiplomát; ezután a Központi Statisztikai Hivatalban kapott munkát, itt kezdődött életre szóló elkötelezettsége a demográfia tudománya iránt. Az angolul, franciául jól beszélő fiatalember 1957-ben lehetőséget kapott, hogy részt vegyen egy svájci konferencián, ahol felajánlották neki a továbbtanulás lehetőségét a Genfi Egyetemen. Mivel családi háttere miatt itthon hátrányos megkülönböztetésben volt része, örömmel elfogadta a külföldi meghívást. Felkészültsége elismeréseként nem sokkal később az Amerikai Egyesült Államokban, a Princetoni Egyetemen elnyert ösztöndíjjal folytathatta közgazdasági tanulmányait. 1961-ben doktorátusát már demográfiai témában szerezte meg, és ezzel egyidejűleg az amerikai állampolgárságot is megkapta.
Megnősült. Amerikai felesége, Lynn Hall a kedvéért jó szinten megtanult magyarul. 1963-ban lányuk született, akit Lyllának neveztek el Csokonaitól véve az ihletet.
Pál a Princetoni egyetemen maradt tanársegédként, később fél évet töltött a Berkeley Egyetemen a demográfia vendégprofesszoraként, majd 1969-ben a Michigani Egyetemen nyerte el a teljes professzori rangot. Ezután meghívást kapott a Hawaii Egyetemre közgazdaságtan professzoraként, s ott első igazgatója lett az általa alapított demográfiai intézménynek, a Kelet-Nyugati Népesedési Intézetnek.
1970-ben Hawaii-n született meg a fiuk, John, akit sokszor magyar néven, Jánosnak szólított.
1973-ban New Yorkban elvállalta a Population Council - Népességtudományi Tanács alelnökségét, és itt dolgozott nyugalomba vonulásáig. Megalapította a Population and Development Review című folyóiratot, ami hamarosan a tudományterület vezető orgánuma lett, és amelynek 38 évig szerkesztője maradt. Könyvei és tanulmányai a népesedés és a népesedéspolitika témáira összpontosultak, ezekről az évek folyamán több mint 30 országban tartott előadásokat.
A nemzetközi karrier lehetővé tette számára, hogy a konferenciákra történő utazások alkalmával gyakran magával vigye gyermekeit, többek között Magyarországra is. Sosem hagyta ki a lehetőséget, hogy itthon maradt családtagjaival is találkozzon, elsősorban özvegy édesanyját látogatta meg gyakran Debrecenben.
A rendszerváltás után újra megkapta a magyar állampolgárságot. Bekapcsolódott a magyarországi népesedéspolitikába, tudományos közéletbe. 2001-ben A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Ekkoriban találkozott újra iskoláskori debreceni szerelmével, Dr. Boga Mariannával, akivel most valóban egymásba szerettek, majd 2013-ban, nyolcvan éves korukban összeházasodtak. Kétlaki életet alakítottak ki Amerika és Budapest között, de néhány év elteltével egyre több időt töltöttek Budapesten, és gyermekei, valamint az öt unokája jöttek Magyarországra látogatóba.
Ekkorra már elméletileg nyugalomba vonult. Professzionális tevékenységét azonban ezután is folytatta külföldön és itthon is. Meghívott előadóként továbbra is gyakran vett részt nemzetközi és hazai konferenciákon. Kollégái gyakran kikérték véleményét publikációikról, ő szívesen olvasta át és véleményezte írásaikat. Szerkesztőtárs maradt az általa létrehozott szakmai lapban.
2018-ban munkásságáért átvehette a Magyar Szent István Rend kitüntetést.
Érdeklődése szinte végtelen volt, az is maradt élete legvégéig. Gyengülő fizikumából adódó korlátai nem tudták elvonni a külvilág dolgai iránti figyelmét. Szobájában egyre gyűltek a kinyomtatott cikkek, a számítógép nyitólapján pedig az elmentett hivatkozások. Széleskörű érdeklődését, mely a tudományok, a művészetek és a politika iránt kimeríthetetlen volt, a szűkülő lehetőségek ellenére is mindvégig megtartotta.
A szakmáján és családján kívüli legerősebb szerelme a komolyzene volt. Rendkívül jól ismerte, sokat hallgatta a világ különböző koncerttermeiben Bach, Bruch, Mahler, Mozart, Bartók, Händel és főleg Wagner műveit. A Ring kedvéért feleségével többször is kiutaztak Bayreuthba.
2021-ben elveszítette feleségét, akit hosszan tartó betegsége alatt végig kitartó szeretettel vett körül, ezért nem jutott már el többé Amerikába, ahova pedig szintén ezer szál kötötte. Felesége halála után hanyatló fizikumát türelemmel, sok humorral viselte, soha nem panaszkodott, igyekezett a maximumot kihozni a megmaradt kevesebb lehetőségből is.
2024 augusztusában egy hirtelen támadt betegség döntötte ágynak. Sokat szenvedett, egyre gyengült. Gyermekei utolsó heteiben mellette voltak, a halála pillanatában is ott álltak az ágyánál.