Viszlát Kapitány!
Kertész Dávid, nemzeti objektív újságíró - NOS írása

Mikor gyerek voltam, nagyon kicsi még, őszintén szólva féltem a Varjúdombi meséktől, talán a képi világa, talán a kissé monoton mesélés miatt. Egyetlen történet volt, amitől nem ijedtem meg, és még szerettem is. Így kezdődött:

Egy vén kalóz (mindig mogorva, morcos,
fél lába fából, tüskés haja kócos),
ki egykor régen, árbocos Kormoránján
keresztül-kasul járta a világot,
most öregsége terhével a vállán
naphosszat ült a bárkáján, s pipázott.

Valahogy akkoriban, 5-6 évesen láttam először az István, a királyt, benne Deák Bill Gyulát, és mikor valamelyik bátyám Bill kapitánynak nevezte, a gyermeki agyamban összeforrt a két kép. Hiszen fél lába fából volt, tüskés haja kócos (és mint évekkel később megtudtam, éppen a Kormorán „kapitánya” lett a Hobo Blues Band után, bár ez akkor még nem sokat jelentett).

Bill kapitány akkor lett előttem félig-meddig mitikus figura. Öreg kalóz, és táltos egyszerre, az olyan apróságok, minthogy ő a legfeketébb hangú fehér énekes a világon már csak jóval később jutottak el hozzám.

Akkor, amikor már nem csak a zsémbes öreget láttam benne, hanem a Kopaszkutyát, amikor már tudtam jól, hogy milyen az a Rossz vér, ami engem is átjárt, amikor vittek volna katonának, amikor el kellett mennem az Operába (oh, én szegény árva). Amikor legszívesebben Mexikó felé indultam volna, amikor néha álmodtam, de már nem féltem, amikor már nem hittem semmiben, mert féltem, hogy tönkremegy, amiben bízni kezdek.

Amikor rájöttem, hogy minden megbánás lehet dicsekvés, hogy minden fájdalom része annak, amitől meggyógyulunk. Most harminchárom csapással később arra keltem, hogy ismét elment egy ikon. Egy elmúlóban lévő kor kapitánya.

Ozzy halálakor arról írtam, hogy nem látom azt, hogy lesz-e még egy ilyen meghatározó zenész generáció. Talán lesz, de nem számunkra. A mi életünket már megénekelték. És ahogyan pár évtizede még arról szólt a dal, hogyan vezet partra egy csónakot egy zöld csillag, úgy remélem, hogy a Kapitány hajója is jó szelet kap, ami olyan partra viszi, ahol van terített asztal, hol mindig van meleg étel, ahol van egy pincér is, aki tudja mit, mikor kér, ahol van kis világosság, ebben a sötétben,

A Revans küldetéséhez te is kellesz! Támogasd a Revans munkáját, támogasd az ellenállás és a józan ész hangját. KATT IDE: https://www.donably.com/pestisracok