A Ferencvárosnak bő egymillió háromszázezres szurkolótábora van. Kifejezetten erős identitás ez, amely, hála a kommunistáknak, nem csak a kemény mag tekintetében, hanem úgy általában is rendelkezik egy erősen kritikus attitűddel a hivatalosságal, különösen az MLSZ-el szemben persze és úgy általában van egy olyan érzésük, hogy "nyomják Krahácsot!" Vagyis van egy olyan életérzés, hogy a Fradi ellenfelei és ellenségei hagyományosan meg vannak például támogatva bizonyos politikai irányokból.
A szurkolók nagy részének persze politikai preferenciái függetlenek a fradistaságtól, de egy "ügyes" politikai erő el tudja intézni, hogy ez ne így legyen. Kubatov Gábor léte persze keresztet rajzol az FTC-re, amit a liberális értelmiség eleve eszelősen gyűlöl, még a foci iránti általános ellenszenvén túl is.
Senkit nem terhelnék a közpénzköltések leadminisztrálásának elmúlt 16 évben folytatott gyakorlatával, de a tiszás szemétkedés indokaként megjelölt gazdasági események szabályosnak és jól lepapírozottnak tűnnek. A Fradi ráadásul az ország szempontjából adóügyileg is nyereséges vállalkozás volt az elmúlt években.

Remek ötlet egy új frontot nyitni, egy olyat, amely az ország egy ikonikus sportklubjának lerombolására vagy elfoglalására irányul.
Nem biztos, hogy jó ötlet volt ennyit költeni államilag a Ferencvárosra, én még drukkerként sem értek feltétlenül egyet vele, de ez a betámadás még a Fradival hagyományosan ellenséges szurkolói csoportokban is lehet kontraproduktív, ha táborok találnak egy közös ellenséget. És az elmúlt években voltak olyan esetek az emlékeim szerint, amikor még az Újpest és a Fradi szurkolói is együtt mozdultak bizonyos érzelmi ügyekben.

A Fradi elleni támadás a szimpla gyűlölködés megnyilvánulása és látványosan mutatja meg a politikai érzék és veszélyérzet teljes hiányát. Ha újra, ráadásul politikai alapon lehetetlenik el gazdaságilag a Fradit, azzal a magyar labdarúgást is kicsinálják évtizedekre, az egyéb sportágakról nem is beszélve. Érdekes látni, hogy a nem külföldről vezényelt gazdasági és politikai döntések, tehát a maradék szuverenitásunkba beleférő akciók mennyire bosszúvezéreltek a ebben a kormányzatban.