Gyurcsány Ferenc is követi a baloldal évszázados hagyományát, és ahol tudja, ott fenyegeti mindazokat, akik nem értenek vele egyet. Mindeközben pedig – szintén régi baloldali hagyomány szerint – a túloldalt vádolja gyűlöletkeltéssel. Azt pedig 2006-ban láttuk, hogy ha hatalma van, szavait tettekre is váltja, jön a gumilövedék, a vízágyú és a kardlap.

Vegyük sorra, kiket fenyegetett meg mostanában Gyurcsány Ferenc:

1. Pár napja arról vizionált, hogy amikor újra hatalomba kerül, miként fog leszámolni a most kormányon levőkkel: „Nem engedünk nekik szabad elvonulást.”
2. Megfenyegette már a jobboldali gondolkodású értelmiségieket és művészeket is: „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot.” (2020.)
3. Volt, amikor a saját kampányrendezvényén fenyegetett meg egy vele egyet nem értő szavazót: „Azt javaslom magának, hogy nagyon gyorsan fogja be a száját, megértette?” (2021.)
4. A koronavírus járvány elleni védekezésben közreműködőket is megfenyegette: „Ma Magyarországon sokkal kevesebbért, mint amit önök tesznek, embereket elvisznek és becsuknak.” (2021.)
5. A jobboldali politikusokat rendszeresen fenyegeti: „Magukat is el fogják vinni, nem is olyan soká, egy év múlva, másfél év múlva (…) És maguknak nem lesz kegyelem.” (2021.)
6. Nem csak jobboldaliakat fenyeget nyilvánosan Gyurcsány Ferenc, de azokat a baloldaliakat is, akik elfordulnak tőle és pártjától: „Uraim, csak szólok, ha most elmennek, akkor maguknak '24-től nincsen politikai jövőjük.” (2021.)
7. A kormánynak is kijut Gyurcsány fenyegetéseiből: „Börtön lesz ebből fiúk és lányok. Megérdemelten. Aztán majd meséltek egymásnak a polgári erkölcs felsőbbrendűségéről. (...) Filmekben úgy láttam, hogy kanállal a csöveket kell ütögetni. Kezdjétek megtanulni a technikát. Szükségetek lesz rá.” (2021.)

Gyurcsánynak a jobboldal iránti gyűlölet, a másként gondolkodók fenyegetése nem egy-egy véletlen elszólás, hanem a politikai eszköztár része. Nem egyik vagy másik politikust, de mindenkit fenyeget: feladatát teljesítő közszolgát, művészt, értelmiségit egyaránt. Ha egy kicsit is tisztelné a másik embert, nem mondana ilyeneket. Ilyen az, amikor a hatalom megszerzése mindet felülír, nem számít a másik ember. Így homályosította el a hatalommánia a tudatot.