A baloldal mindent zsigerből támad és gúnyol, ami a történelmi hagyományok tiszteletén alapul, ezért rögtön felháborodtak az ispán és a vármegye kifejezések visszahozatalán is. Pedig ezek a kifejezések az államalapítás óta a magyar közigazgatás sajátjai. Szent István így ír Intelmeiben fiának, Imre hercegnek az ispánokról: „ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói”. Csak a szovjet megszállás törölte el tudatosan az ezeréves kifejezéseket.

Na, de nézzük, hogy hívják a területi közigazgatási egységeket Horvátországban? Zsupánságnak (županija), aminek az élén a zsupán (župan) áll. Hogy, hogy nem, pont a magyar ispán megfelelője. És mi a helyzet Lengyelországban? A vajdaságokat irányítják a vajdák. És Európa számos országában használnak a közigazgatásban történelmi elnevezéseket. Ezek nem bántják az oly’ kényes balliberálisok szemét? Vagy náluk ez szép szokásnak tartják, nálunk viszont „agybajnak”.

Emlékszünk még a Szent Koronát „smicisapkázókra”, a történelmi címer támadóira. És friss az emlékünk azokról is, akik szerint a magyar Himnusz kifütyülése nem tiszteletlenség, hanem szurkolói „hagyomány”. Most pedig jönnek vármegyéket és az ispánokat „magyarkodásnak” tartók. Karácsony Gergely a „szánalmas” és a „röhejes” szavakat használta az ezeréves elnevezések visszavezetésére, de ha az irodájából egy sarkot elsétál a Városház utcán a Pest megyei Megyeházáig, meglepődve olvashatná le az utcanévtáblát: Vármegye utca!