1956-ban Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Megtanultuk, hogy ki kell állnunk Magyarországért és harcolnunk kell érte. Számunkra, késői utódok számára…
ŐRIZNÜNK KELL A LÁNGOT…
A gyerekeink még karonülők voltak, amikor először hoztuk ki őket a 301-es parcellába, s évről-évre elmeséltük nekik a magyar hősök történetét… Mansfeld Péterét, Tóth Ilonkáét és Wittner Mária cellatársáét, Katiét. Volt, hogy Máriával együtt gyújtottunk mécsest, kötöztünk nemzeti színű szalagot a kopjafákra, az őszi színekben pompázó bokrokra.
Kati sírjára ma helyetted is hoztunk mécsest, drága Mária! És idén először Rád emlékezve is gyertyát gyújtottunk…
Ne félj, sokan vagyunk, akik őrizzük a lángot! A pesti srácok emléke örök!
Dicsőség és köszönet ‘56 hőseinek!