ANNYIRA PRIMITÍVEK VAGYTOK OTT A 444-NÉL, HOGY NÉZNI IS KELLEMETLEN...
Abba most ne menjünk bele mélyebben, hogy vajon miért érzi kötelességének - és egyben a nagybetűs újságírás csúcsteljesítményének - az összes balos médium, hogy minden év ezen időszakában címlapon hozza, mennyit kerestek a számukra nem szimpatikus közéleti emberek, cégtulajdonosok.

Függetlenül attól mondom ezt, hogy tudom: mindez persze nyilvános adat, mégsem gondolom, hogy ezzel kellene hergelni a magyar társadalom erre fogékony részét. Egyáltalán nem közügy ugyanis, hogy jelesül az én tanácsadó cégem - amelyben egyetlen fillér közpénz, állami szerződés nincs - mekkora bevételt könyvelhet el, abból mennyi volt a profit, az pedig végképp nem tartozik senkire, hogy tulajdonosként mennyi osztalékot bátorkodtam felvenni.

Mégpedig szerintem azért nem, mert egyszerűen nem ízléses ezzel - öncélú módon - azokat bántani, akiknek nehezebben megy a soruk. Soha, egyetlen fotó, vagy bejegyzés erejéig nem kérkedtem azzal, milyen körülmények között élek, hol nyaralok, milyen autóval járok, stb. Mert az emberben van empátia...

Persze hosszasan magyarázhatjuk ezt a 444-es politikai aktivistáknak, nem fogják megérteni. Másképp vannak összerakva, 1919 óta így van ez...

De azt az aljas tempót határozottan kikérem magamnak tőletek, 444-es, fizetett, hivatásos provokátorok, hogy konzekvensen idézőjelbe teszitek, amikor a tanácsadó cégemet említitek. Azt igyekeztek ilyenkor sejtetni, hogy nem is igazi cég ez, csupán valamiféle ügyes pénzszivattyú.

S azzal bizonygatjátok az igazatokat, hogy sunyi módon megpróbáljátok azt sugallni: ott valami nem lehet rendben, ahol ekkora profittal működik egy cégcsoport. Na, itt bukik le többek között az, hogy életetekben még egy betéti társaság beltagi státuszáig sem sikerült eljutnotok.

Mert például a tanácsadó szektorban, az ügyvédi világban, az ingatlanfejlesztés/ingatlankereskedelem területén az átlagosnál kisebb költséghányaddal, bizony jelentős profitra lehet szert tenni.

Hogy két nagyon egyszerű példát mondjak, ti zsenik, amikor egy tízmilliárdos irodaház, hotel, vagy iparterület adásvételénél közreműködik az ember, bizony nem ritkák a százmilliós sikerdíjak sem, ahogy a nagy, külföldi multicégek gazdaságstratégiai döntéseit segítő tanácsadás is kiemelt, sikerdíjas terület.

S még mielőtt jönne az ilyenkor megszokott mellébeszélés és okoskodás, leszögezem: nem azért horkantam most fel, mert bármi takargatnivalóm volna. Nem.

Csupán mérhetetlenül unom azt a primitív, balos értelmiséginek hazudott, újságírói attitűdöt, amely évek óta fölöslegesen kelt gyűlöletet irántam és a családom iránt. Nem kell szeretni, sőt, el sem kell fogadni, amit a világról gondolok, de folyamatosan, szisztematikusan olyan kontextusban firkálni rólam, mintha legalábbis köztörvényes bűnöző volnék, s egyfolytában azt a hamis látszatot táplálni, mintha közpénzt lopnék, az egyszerűen nem fér bele, és mindezt közéleti szereplőként sem kell elviselnem!

Nehéz felfogni? NINCSENEK ÁLLAMI SZERZŐDÉSEIM!
Ha lennének, már réges-régen ott virítanának a híresen független és igen objektív címlapjaitokon...