DOBREV A ZÖLD KANAPÉN GURGULÁZVA MÓRIKÁL ÉS TRILLÁZIK APJA ÜGYNÖKVÁDJÁRÓL. ÉS EGYÉB HÁNYINGEREK...
Én mazochista, a napokban megnéztem VV Zsolt rekamié interjúját Klárával. Hát, mit mondjak, úgy két perc kell hozzá, és a legjámborabb ember is idegállapotba kerül a látottaktól...

Volt ott minden: cuki családi történetek, Feri udvarlása, a virtigli komcsi ügynökcsalád mentegetése, a gyilkos nagypapa finom szerecsenmosdatása, és egyéb gusztust romboló és próbáló sztorik.

Az Őszödi beszéd kapcsán - jó feleségként - Dobrev így büszkélkedett:
„Politikai értelemben megrázott, feleségként pedig azt tudom mondani, hogy én olyan mélységesen értettem, átéltem és éreztem azt, amit a Feri ezzel a beszéddel el akart mondani. Én mérhetetlenül büszke voltam arra a beszédre”.

Naná, Klára. Nem is vártunk mást...

Persze - mily meglepő fordulat - Dobrev Klára 2006-ról is mást gondol, mint a normális magyar emberek jelentős része:
„Nagyon sok rendőr megsérült, több rendőr sérült meg súlyosan, mint tüntető”.

Nyilván így volt, Klára. A baj csak az, hogy jól emlékszünk még a lovasrendőrök és a gumilövedékek elől menekülő, idős családtagjainkra, meg azokra a fiatal lányokra, srácokra, akiket például a Magyar Rádió környékén térdepeltettek órákon át, időközönként jól nyakszirten suhintva őket.

Akiknek csupán annyi volt a bűnük, hogy a Fidesz békés, '56-os ünnepségéről tartottak hazafelé, amikor a rendőrterror lecsapott rájuk. És kitörölhetetlen, hátborzongató emlék marad a vérző fejű és szemű fiatalok, a gumibottal a földre küldött idősek, az össze-vissza rugdosott, kiszolgáltatott emberek látványa is.

De Klára nem hagyja magát összezavarni, ő más mozit nézett, másképp emlékszik. Szelektíven. 2006 kapcsán ő nem más, mint a mártír, aki most a zöld kanapén kell elmesélje, mennyire megijedt, amikor a testőrség kis méretű golyóálló mellényt vitt a gyerekeinek:
„Ha jól emlékszem, akkor bementem hányni a fürdőszobába, mert ez egyszerűen elviselhetetlen” – mondta Klára.

De nem ez volt a mélypont. A pillanat, amikor a laptopomat kellő távolságra toltam magamtól, nehogy kárt tegyek benne, akkor következett, amikor Dobrev így beszélt:
„Én egy olyan miniszterelnök leszek - kicsit ilyen Angela Merkel, talán az, aki politikai értelemben a legközelebb áll hozzám -, aki első az egyenlők között.”

Na, ekkor meg én mentem ki a fürdőszobába...