D. KLÁRA VÁLLALJA...
Tonnányi sziklák mozdulnak, s zuhannak le mindannyiunk szívéről: Klára beadta a derekát, nagy kegyesen elvállalta. A hazáért, mindhalálig... Tartozott ezzel anyukának is, a néhai nagyfaterról nem is beszélve. Ferenc is örül, bár odahaza mostantól még kevesebb szava lesz a két agilis főnéni árnyékában, de sebaj, a főzős videókban azért még kiélheti magát, afféle gendermaszkulin, ellenzéki first ladyként. Modern világ.

Egy pillanatra képzeljük el, mit mondhattak első felindulásukban Klára nagy bejelentését követően, az elvtársi körökben. Fiktív mondatok következnek...

Lendvai Ildikó: Miből lesz a cserebogár! Lennék csak egy húszassal fiatalabb...

Jakab Péter: A fülemen folyik ki a sok krumplis pirosarany! Kádár bácsi óta nem beszélt ennyit senki a melósokról! Hát, ez a hála, miniszterelnök-jelölt jelölt asszony? Nem erről volt szó! Börtönbe!

Korózs Lajos: Ez a nagyszerű asszony...

Gréczy Zsolt: Lehet, hogy neki is küldenem kellett volna pár jól sikerült fotót?

Fekete-Győr András: Hát, ő...őő...őőő...nem is tudom...őőő... Ezt meg kell kérdeznem a nyugati összekötőmtől...

Vadai Ágnes: Addig se lesz otthon...

Vágó István: Én már az SZDSZ-ben is Klárát kerestem...

Szabó Tímea: Lehet ő a miniszterelnök-jelölt, de Kabul rózsája csak egy van!

Donáth Anna: Ennyi volt, Katka! Végünk!

Karácsony Gergely: Gyuri bácsi nekem mást mondott...