Van annak egy diszkrét, öklendeztető sármja, amikor éppen a Tisza saját fejlesztésű, speciális, vállról indítható tahója, a legsuttyóbb kocsmai emberkedést bármelyik utcai fórumon csípőből, pisztolytáska nélkül is megvillantó, Ruszin-Szendi nevezetű ítéli el a „hatalom lökdösődését”, hiányolva a vitát, a valódi párbeszédet

A buta arcátlanság csimborasszója, hogy éppen ő magyaráz arról, milyen is az, amikor "a kérdés ellenséggé válik”. Éppen ő, aki az elmúlt hónapokban egyetlen egyszer sem volt képes személyeskedésektől mentes, értelmes, koherens választ adni még a legegyszerűbb kérdésekre sem, éppen ő, aki Móna Márkot, a Mandiner munkatársát többször is fel akarta lökni, a minap pedig verőember stílben vette üldözőbe a fiatal újságírót.

Ruszin-Szendi a lábszagú Kádár-korszak legbunkóbb őrmestereinek, mindenki által kiröhögött - az egykori Markos-Nádas duó által zseniálisan parodizált -, műveletlen, önelégült archetípusát hozza, kétségkívül rendkívül meggyőző, átütő erővel. És ezt az ukránbarát, beképzelt, igen mérsékelt intellektussal felvértezett toplúzert akarná Magyar Péter a honvédelmi miniszteri székbe ültetni. Persze miért is csodálkozunk? Amilyen a mosdó, olyan a törölköző...