Ha már a szülei elfelejtették, hát valaki bábozza már el ennek a kétszínű, magába szerelmes, cezaromániás alaknak, hogy meglehetősen gusztustalan rendszeresen idézgetnie néhai Antall József miniszterelnök emblematikus szavait, s hogy bizony barokkos túlzás e mondatokat saját magára - akár csak minimálisan is - érvényesnek gondolnia
„Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.”

Antall József ezeket a mondatokat a kórházi ágyán mondta el, 1990. október 28-án, röviddel azután, hogy súlyos műtéten esett át, mindössze néhány hónappal az első szabad választásokat követően, az úgynevezett taxisblokád idején, egy szívszorítóan nehéz történelmi szituációban.

Antall József a rendszerváltoztatáskor ugyanis egy ördögien megkonstruált, részben az állampárt, részben a globalista nagytőke által mesterségesen előállított, jórészt determinált történelmi szituáció kellős közepén beszélt a haza szolgálatáról, egy olyan időszakban, amikor miniszterelnökként – minden tiszta szándéka ellenére – kénytelen volt gúzsba kötve „táncolni”.

1990-ben a magyar társadalom - negyven év kommunista-szocialista országlás után - nem pusztán szabadságot, de hatalmas, talán túlzó reményeket, álmokat kergetett, szinte azonnali jólétet várva, ami persze teljesíthetetlen vágyálom maradhatott csupán.

Az össztársadalmi türelmetlenséget és meghasonlást az SZDSZ nevezetű aljas társaság – a globalista pénzhatalommal a háttérben - szisztematikus hergelésével sikerült felszítani, ami a taxisblokádnak becézgetetett – bizonyos történészek és szemtanúk szerint is – titkosszolgálati, felforgató eszközökkel és szándékkal megszervezett akcióban csúcsosodott ki, mindössze néhány hónappal a demokratikusan megválasztott kormány megalakulása után. (Halkan jegyzem meg, hogy az SZDSZ maradéka ma egytől-egyig Magyar Péter mögött áll...)

Antall József akkori mondatai egy nagyon súlyos betegségből felépülni próbáló, őszinte államférfi alázattal teli gondolatai voltak, amelyek nem pusztán az ő fizikai és lelki állapotáról, de Magyarország huszadik századi gyötrelmeiről, s az akkori magyar társadalomról is szomorú kórképet rajzoltak. Majd három évvel később, Antall József küzdelmei véget értek e földi világban, nem tudta már befejezni elképzelt küldetését...

Már csak ezért is mérhetetlenül vérlázító, hogy ez a Magyar nevezetű a legújabb botránya - egy drogos házibuliban megtörtént, „konszenzuális” hempergése - kapcsán merészeli a néhai miniszterelnök történelmi szavait párhuzamosnak éreznie a maga szánnivalóan nyomorult életével, és leírhatatlanul dicstelen, hazát árusító politikai ténykedésével.

Magyar Péter nem pusztán egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat, bármelyik külföldi hálózat által zsarolható, fogott ember, de egy minden gátlás nélküli, morális nulla is. Ön- és közveszélyes párosítás...