Ma száz éve született az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula, a „Fekete párduc”. Életem egyik nagy élménye, hogy ismerhettem őt, hogy sokszor volt alkalmam vele beszélgetni közönség előtt, gyűlések szüneteiben, vagy épp hosszú autóutakon, egymás mellett ülve...

Igazi úriember volt. Szerény, halk szavú, kissé szófukar, de minden mondata, története tonnás üzenettel bírt. Maga volt a nyugodt erő. Akkor is kizökkenthetetlen maradt, amikor az ellene, koholt vádak alapján indított - mai fejjel szinte felfoghatatlan -,13 hónapig tartó ÁVH-s eljárásról, és az Andrássy út 60. borzalmairól mesélt.

Hazaárulással, kémkedéssel gyanúsították. Éppen őt, a mindig rendíthetetlen hazafit vádolták, aljas, kommunista hazátlan bitangok. Felülemelkedett rajtuk is... Polgári derűvel élte mindennapjait, első hívásunkra jött nagygyűlésekre, beszélgetésekre, Polgári Körökbe, mert hitt egy magabíró országban, hitt a polgári, patrióta Magyarország kiirthatatlan ethoszában.
12 éve már, hogy örökre elköszönt e földi világtól, de biztos vagyok benne, hogy ma is ott ülne velünk a színpadokon, a nézőtér első soraiban, és abban is, hogy föntről drukkol nekünk.

Hiányzol, Gyula bátyám! Nagyon hiányzol!