PATRIÓTÁK Ígérem, hogy 2026-ban is vállt vállnak vetve küzdök veletek együtt a hazánkért, és áprilisban megnyerjük a választásokat Ez az előttünk álló hónapok legfontosabb küldetése. És hazudozhatnak bármit is - horpadt bádogvödör hangon - a túloldalról: nem pénzért tesszük, nem a „lopott vagyon”, vagy épp a hatalom öncélú megtartásáért tartunk össze, nem. Hanem a HAZÁNKÉRT.

Lehet ezen mosolyogni, lehet árvalányhajas, giccses túlzásnak gondolni, de attól még ez az igazság. Jól tudom, a modern politika egyre kevésbé szól az eszményekről, a mi politikai családunkat mégis évtizedek óta kovácsolja össze egy markáns, a személyes érdekeken messze túlmutató alapélmény, egy megingathatalan közös értékrend, ami azért is hatalmas erő, mert a túloldal innen-onnan összeporszívózott, koherens világkép nélküli, heterogén táborában mindez egyszerűen nem létezik.

Őket kizárólag a szektás gyűlölet fűti, az állandó gyanakvás és irigység, a századinformációkra épített demagóg hergelés, és az ezzel kézen fogva járó agresszió újkomcsi hagyománya, az O1G lumpenproli-filozófia végtelen silánysága, szellemi igénytelensége.

Ismerjük ezt a tempót, jól ismerjük, a recept ugyanis mindig hasonló. Az efféle lobogó gyűlöletből – külső segítséggel és a bolsevik hergelők gátlástalan gazemberségéből - szökkent szárba anno a Lenin-fiúk Tanácsköztársaságnak becézgetett, gyilkos 133 napja, majd Rákosiék, Kádárék infernális kommunista-szocialista rendszere, a feljelentgető viceházmesterek, besúgók, a szadista hajlamú vallatótisztek, a disznópásztorokból lett főügyészek és vérbírók decens kis világa.

Ezek az országrontók akkor a kommunista internacionálé cselédjeiként, kívülről ránk szabadított ügynökeiként dolgoztak a hazánk ellen. A mai napig nyögjük „áldásos” tevékenységüket, amit nem pusztán materiális, de szellemi-lelki értelemben sem sikerült még kihevernünk.

A modernkori felforgatók is hasonló recept alapján működnek, mindig szigorúan külső érdekeket szolgálva, igaz, némiképp szebb csomagolásban. Persze ma nem a kommunista internacionálé, hanem a globalista hálózatok, a világkormányról álmodó „magánállamok” gátlástalan gazemberei fújják a passzátszelet, azon dolgozva, hogy írmagját is kiírtsák a patrióta politikusoknak, s eltakarítsák a színről a magabíró, szuverén nemzetállamok maradékát is.

Ehhez a világrontó produkcióhoz keresnek és találnak – zsarolással, pénzzel, kifogyhatatlan eszköztárral – céljaik eléréséhez alkalmas bábokat, politikusnak álcázott droidokat.

Zelenszkijt is pont így építették fel. Egy amerikai típusú szappanopera-sorozatban eljátsszatták vele a „nép szolgáját”, egy átlagembert, akiből egy ország elnöke lesz. Majd miután a sorozat elképesztő népszerűségre tett szert, hogy-hogynem Zelenszij, a színész bejelentette, elindul a választásokon az elnöki székért.

Ekkoriban Ukrajna túl volt már egy mesterségesen szított – a rossznyelvek szerint az USA demokrata politikusai, és a mögöttük álló globalista hálózatok által pénzelt és kirobbantott – polgárháborún, az ukránok politikus- és elitellenességét tudatosan feltüzelték a médiában, s ekkor érkezett a „kívülálló” Zelenszkij, aki a szokásos demagóg, populista, hergelő szólamokon kívül soha, semmilyen komoly kérdésben nem foglalt állást, s ezzel tökéletesen megtestesítette mindazt, amire az átlagszavazó vágyott. Ugye ismerős?

Meg is választották Ukrajna elnökének, mert jópofa ötletnek, progresszív lázadásnak tűnt hatalomba szavazni egy jól beszélő, népszerű színészt. Nagy ára lett a jópofaságnak. Mára a felnőtt férfilakosság jelentős része elmenekült az országból, vagy a temetőben fekszik. Zelenszkij ugyanis - kívülről mozgatott bábként - a globalisták gyilkos proxyháborúját vívja az oroszok ellen. (Nem kérdés, hogy a háborút az oroszok kezdték, ám érdekes módon annak fontos előzményeiről mindenki jótékonyan hallgat, ahogy azokról a gazemberekről is, akik a mai napig nagy erőkkel locsolják az olajat a háború tüzére...)

De vissza Magyarországra
Sorsdöntő év áll előttünk. 2026 tavaszán az lesz a tét: marad-e hazánk? Megmarad-e olyannak, amilyennek rajongásig szeretjük, a csodálatosan egyedülálló nyelvünkkel, a kultúránkkal, keresztény értékrendünkkel, az előttünk itt járt nemzedékek legnagyobb tetteivel, vívmányaival, közös történelmünk minden sikerével és kataklizmájával, hogy egyáltalán leszünk-e, lesz-e évtizedek múlva magyar identitás? Ez a tét.

Elképesztő erők gyülekeznek és szövetkeznek ellenünk nemzetközi szinten. Nem a Magyar Péter nevezetű kistérségi hordószónoktól kell tartanunk – az ilyenek jönnek-mennek a globalista sakktáblán -, hanem az őt mozgató, és bármire felhasználni képes világrontó erők gátlástalanságától, korlátlan eszköztárától. Mindent bevetnek majd ellenünk, hogy egyesével levadásszanak, lejárassanak bennünket, háttérben a nemzetközi hálózatok és médiájuk szakavatott asszisztálásával.

A 2026-os választások fő kérdése nem az: szereti-e valaki Orbán Viktort és kormányát, vagy sem, jóval többről van szó. A történelem zsákutcájába vezető, háború- és bevándorláspárti, életellenes, globalista „politikai elit” áll szemben a patrióta, családközpontú, békét és biztonságot akaró, szuverén, keresztény Magyarországgal. E kettő közül választunk majd áprilisban.

Négy évvel ezelőtt is azt írtam: ne hagyjuk magunkat szétzilálni, meggyengíteni! A Gladiátor című filmklasszikus egyik mondatát idézve: „Akármi is jön ki azon a kapun, csak akkor maradhatunk életben, ha összefogunk!”

Győzelemre fel, 2026-ban!
Hajrá, PATRIÓTÁK! Hajrá, MAGYAROK!