A szívem egyik csücske Lillafüred. Nem véletlenül. Diósgyőrben születtem, öt éves koromig ott is éltem, s néhai, drága szüleimmel minden hétvégén arra kirándultunk. Bánkút, Lillafüred, Jávorkút, Bükkszentlélek - kitörölhetetlenek a lelkemből. Mindig úgy érzem, otthon vagyok a Bükkben...

Ahogy otthon vagyok felcseperedésem, életem talán leginkább meghatározó éveinek helyszínén, a békés hullámvonalakat rajzoló, mámorítóan szép szekszárdi borvidéken, vagy a mindig hűséges Őrségben, a megigéző Balaton-felvidéken, a kalandosan szép Felső-Tisza-vidéken, a Bakony - Sobrit rejtő - rengetegében, Tolcsva nektáros lankáin, vagy épp a Petőfi-rajongta, végtelen Hortobágyon.

Mindhez köt valami. Nem is beszélve a mai határainkon túli tájszerelmekről, lelki kapcsokról...

Mindez egy finom érzékenységgel alkotó, fiatal miskolci fotós, Horváth Csongor fotóriporter képeit látva jutott eszembe, aki lángoló rajongással fényképezi Miskolc környékének szépségeit, így Lillafüredet is.

Ismeretlenül is köszönöm Neked Csongor, hogy négyévszakos képeiddel tükröt tartasz, emlékeztetsz és mindannyiunkat figyelmeztetsz arra, hogy minden nehézség ellenére - nem csak madártávlatból és kissé behavazva – gyönyörű a világ. Köszönet érte! Szép vasárnapot Mindenkinek!