Nem adom oda a fiamat mások értelmetlen háborújába És ti, a tiéteket Szó sincs hatásvadász címről, barokkos túlzásokról. Nyugat-Európa legnagyobb országainak vezetői és az EU korifeusai minden áldott nap egyre nyilvánvalóbb és átlátszóbb módon fűtik a háborús pszichózist.

Emlékezzünk csak, nem volt az olyan régen! Először sisakokat küldtek, majd lőszereket, aztán kézifegyvereket, harckocsikat, rakétákat és töménytelen mennyiségű uniós pénzt, miközben menetrendszerűen azzal érzékenyítették a közvéleményt, hogy az uniós tagországok kutya kötelessége, hogy majd katonákat is küldjenek Ukrajnába.
Ezt az elmebajt kizárólag Orbán Viktor és kormánya akadályozza évek óta, minden lehetséges fórumon, minden eszközt bevetve.

Mára ott tartanak az EU vezetői, hogy egy egymillió főből álló, közös európai-ukrán hadsereg felállításáról álmodoznak, a legnagyobb tagországok pedig máris a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetésén ügyködnek, hogy „berántsanak mindenkit”, aki képes fegyvert fogni. Eközben szisztematikusan építik a hazug ellenségképet, azt hazudva, hogy Putyin nem fog megállni Ukrajnánál, szerintük további területeket akar majd elfoglalni Európában.

És ezt komoly arccal állítják, nem helyettes kávéfőzők, hanem - elvileg - komoly emberek. Miközben Oroszország három és fél esztendeje a 40 milliós Ukrajnával sem bír, nyilván nekimenne a 450 milliós lakossággal rendelkező Európai Uniós-, nem mellesleg NATO-tagországoknak. Hát persze...

A formál logika, a józan gondolkodás persze régen nyugdíjba vonult az európai politikában, nincs már divatban. Jól példázza mindezt az is, hogy tegnap az egyik legnagyobb hadsereggel rendelkező uniós tagállamnak, Franciaországnak a vezérkari főnöke, Fabien Mandon – Putyin közeledő európai inváziójával rémisztgetve – arról beszélt: ideje megbarátkozni a gondolattal, s „a franciáknak el kell fogadniuk, hogy elveszíthetik fiaikat”.

Dermesztő. Látva az Ukrajnát bármi áron az EU-ba felvenni akaró, a háborút a végletekig finanszírozó és ezzel fűtő, teljesen elmebeteg brüsszeli politikát, nem kérdés, mi volna ennek a vége Magyarország számára is. Nekünk, magyaroknak is el kellene fogadnunk, hogy elveszíthetjük a fiainkat egy olyan háborúban, amihez semmi közünk.

Egyebek mellett talán ez lesz a legfontosabb tétje a 2026-os választásoknak: belesodródunk vagy kimaradunk? Kizárólag Orbán Viktor és kormánya volt az, amely eddig is konzekvensen képviselte a szuverén, Magyarország és a magyar emberek érdekeit szolgáló, egyetlen helyes álláspontot.

Az ember a hazájáért mindent megtesz, de nem vívjuk más háborúját! Nem adjuk a fiainkat