Szabó Zsófi oldala őszintén válaszolt azoknak, akik szerint néhai édesapja „forog a sírjában”. Gratulálok, Zsófi Nem csak édesapád volna büszke Rád, sokan azok vagyunk, amiért nyíltan kiállsz az igazság és a patrióta értékrend mellett

A DEMOKRATA mai számában olvasható interjú legfontosabb mondatait gyűjtöttem csokorba, de érdemes elolvasni a Zsófival készült teljes beszélgetést is!

„Élénken él bennem annak emléke, hogy Székesfehérváron egy nagygyűlés előtt édesapám egy négylevelű lóherét nyújtott át Orbán Viktornak. Emlékszem, annyira fontos volt számára ez a gesztus, hogy órákon át kereste és mindenképpen személyesen akarta átadni. Egy ellenzéki újságíró megkérdezte tőlem a minap, mióta vagyok fideszes. Ha egyetlen pillanathoz kellene kötni, számomra ez a 2002-es Kossuth téri gyűlés lenne.
(...)
Tisztában vagyok vele, hogy sokan elfordultak tőlem amiatt, mert nyíltan kiállok Orbán Viktor mellett. Nem bánom. Nem haragszom emiatt senkire és nem gondolom, hogy bárki rosszabb ember lenne azért, mert másként látja a világot. Nem a másként gondolkodókkal van bajom, hanem azokkal, akik támadnak, akik durva kifejezésekkel illetik akár a miniszterelnök urat, akár engem.
(...)
Azt írták, hogy apukám forog a sírjában. Ez nemcsak engem és a szüleimet sérti, hanem azt az értékrendet is, amit tőlük örökül kaptam. Ezek az értékek ma erősebben élnek bennem, mint valaha, különösen mióta édesanya lettem.
(...)
Édesapám egész életében politikailag független maradt, mégis 2002-ben Orbán Viktor mellé állt. Ezért is nehéz elfogadni, amikor ma azzal támadnak, hogy ő forogna a sírjában. Nem tudom, mit gondolna, ha látott volna a Békemeneten, nem beszélhetek a nevében, de azt pontosan tudom, milyen értékek szerint nevelt és azt is tudom, mit gondolt akkor, amikor átadta a miniszterelnök úrnak a négylevelű lóherét. Sokan hiszik azt, hogy csak most lettem fideszes, pedig már 2002-ben a Kossuth téren megmozdult bennem valami. Akkor kezdtem el érezni, hogy bizonyos értékek hozzám tartoznak, csak eddig nem éreztem szükségét, hogy nyilvánosan kiálljak mellettük.
(...)
Édesanyám mindig azt mondja, apu büszke lenne rám. Tudom, ha ez nem így lenne, ő soha nem mondaná.”