Dobrev Klára átírná a katolikus egyház gyónási gyakorlatát...
Ejnye, Klára Csak nem leporolta a stelázsin a tömeggyilkos kommunista nagypapa fényképét, hogy így kegyedre rontott az a fránya, bolsevik nosztalgia Netán a drága mama, Piroska néni elvtárs mesélt könnybe lábadt szemmel a boldog időkről, amikor a szomszéd rózsadombi villában éldegélő, s annak kertjében csirkéket tartó, vérproli Kádár elvtárs – Rákosi intézőjeként - személyesen vezényelte le a legundorítóbb vallás- és egyházellenes támadásokat Azok voltak ám a szép idők, ugye Klára

Amikor ’56 elárulásáért, vérbefojtásáért, a megtorlásért és ártatlan magyarok véréért rózsadombi villa járt a magukhoz hasonló decens kis családoknak, amikor műveletlen, szájszagú, ordas bunkók közül választhatta ki a maga négy elemit végzett nagypapája és senkiházi elvtársai Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal bársonyszékébe, aki aztán élet-halál uraként keserítette meg a keresztény hitüket elvenni nem engedő gyülekezetek, és bennük a lelket tartó papok és apácák életét.

Én a kegyed helyében - ezzel a hercig kis családi pedigrével - az élet bármely területén óvatosan, nagy alázattal közlekednék, de katolikus papokról, bűnökről, gyónási titkokról és az egyházakról végképp nem magyaráznék. Finoman szólva: nem elegáns. Ahogy a naftalinban őrzött, gyilkos nagypapa által viselt, rosszul szabott, kissé megzsírosodott hajtókájú „Vörös Október Ruhagyár” márkájú öltöny sem volt az...

De bánom én, bíbelődjön inkább azzal, nézegesse, simogassa csöndes nosztalgiával, csak közben mélyen hallgasson a mi keresztény egyházainkról! Köszönöm