Tegnap avattuk Jókai Mór csodálatosan felújított síremlékét, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. 2022-ben a Petőfi család, 2023-ban Arany János, most pedig - születésének bicentenáriumi évében - Jókai Mór síremlékét állítottuk helyre, mecénásként járulva hozzá emlékük méltó megőrzéséhez. Mindez nem valósulhatott volna meg Gulyás Gergely miniszter úr, Móczár Gábor - örökség és emlékezet főigazgató úr, valamint családi barátaink, a Hodler csoport tulajdonosainak támogatása nélkül. Hálásan köszönjük nekik! Ahogy azoknak is, akik velünk emlékeztek tegnap Jókai Mórra! Felejthetetlen élmény volt! Köszönet Lukács Sándor Kossuth-díjas színművésznek, Török Máténak, a Kossuth-díjas Misztrál együttes kiválóságának és a Fuvalom együttesnek

Avatóbeszédem egy rövid részletét küldöm mindenkinek, aki személyesen nem ünnepelhetett velünk tegnap:

"Mélyen tisztelt és szeretett Jókai Mór!

Műveidet ismerve tudjuk, hogy miközben erősen foglalkoztatott a múlt, a "honnan jöttünk?", "kik vagyunk?" felkavaróan megnyugtató bizonyossága, azt is fürkészted – igazi váteszként -, mi lesz velünk magyarokkal 100 év múlva. 1872-ben, A jövő század regénye című művedben ilyen jövőt képzeltél:

„Még száz év múlva is lesznek emberek – sokan lesznek -, kik a hazájukat szeretik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekszenek, kik a nép erkölcsöt nemesítik, kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek. (...)
De ezekkel szemben fog állani az a másik óriás, akinek neve a Nihil, a Semmi, aki nem hisz semmit, se Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet. Aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint a mai nap, más ura, mint az én, más törvénye, mint azt tenni, ami neki jól esik.”

Igaz szavak, 153 esztendő távlatából is azok. Amikor ma rád emlékezünk, s te itt állsz “arccal szemközt” velünk, Jókai Mór, és mélyen a szemünkbe nézel, remélem, hogy a hazájukat szerető, az embererőt istenerővé emelni akaró országépítőket látsz! Adja a Teremtő, hogy örök időkig nézhessünk farkaszemet egymással, hogy az örökkévalóságig éljenek itt magyarok, akik majd mindig tisztelettel emlékeznek meg rólad, mert amíg ez így marad, addig bizony élni és virágozni fog Magyarország is."