Hősök voltak, Magyarországért az életüket feláldozó hazafiak.
Október hatodika van, nemzeti gyásznap. Emlékezzünk Gróf Batthyány Lajosra - Magyarország első miniszterelnökére -, hajtsunk fejet az Aradon kivégzett hősök és mindazok emléke előtt, akik 1848-49-ben életüket adták a magyar szabadság szent ügyéért!
Hogy milyen egyenes gerincű, rendíthetetlen hazafiak voltak, azt példázza a következő rövid visszaemlékezés, Gáspár András honvéd tábornok tollából:

"Olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla. Akik látták őket az utolsó útjukon, azt mondották, hogy a kísérő katonaság lógatá a fejét szomorkodván; de a hős hadfiak mindannyian büszke daccal menének. Úgy mesélik, hogy Damjanich még élcelőde is folyvást. Isten nyugosztalja, mert a magyar hazának nem vala több ily nemes bajnoka, mikor e tizenhárom nemes lángoló mécsese kialuva. Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”