Ti tünciztek a gyűlöletkeltés ellen, a szellemi kútmérgező verseny örökös bajnokai Éppen ti Miközben nekünk kell eltűrnünk évtizedek óta, a velünk kapcsolatos, becsületsértő, rágalmazó, hazug jelzőket, a legundorítóbb minősítéseket, a hungarofób poénjaitokat? Vicceltek? Bár viccelnétek, de még ahhoz is tehetségtelenek vagytok!
Humornak hazudjátok a fröcsögéseiteket, miközben a humor nem ott kezdődik, hogy mást sem tesztek, mint gyűlölettől eltorzult arccal gyaláztok bárkit, aki Orbán Viktorral egyet merészel érteni, megalázva emberi minőségében, hitében, bármiben, ami számotokra kiröhöghető. És nektek semmi sem szent...
Szerintetek humoros mini duce-zni, varangyozni, maffiafőnöközni, cigányozni, parasztozni, csüngőhasúzni, pedofideszezni, középső ujjal bemutatni a köztársasági elnöknek vagy épp egy édesanyának, miközben érzékenykedve, ájtatosan előadjátok, micsoda határátlépés egy kis poloskázás. És még el sem röhögitek magatokat közben... Mondjuk, mi sem - a szánalmas produkcióitok láttán.

Szinte egytől-egyig torz lelkű, kibillent, súlyos pszichiátriai esettanulmányok vagytok, ilyen-olyan függőségekkel nyakon öntve. Hogyan is volnátok képesek józan értékítéletet hirdetni bármiről és bárkiről úgy, hogy közben a saját, elfuserált életetekben tort ül a káosz

Tudom, ilyen a világ, szólásszabadság van. Magatokat valamiféle örök társadalmi zsűrinek képzelve kedvetekre gyalázkodhattok, pálcát törhettek, mocskolódhattok, hergelhetitek a követőiteket napestig, ebben a fene nagy „diktatúrában”. De legalább ne játsszátok itt a francia kisasszonyokat, akik szemlesütve aggodalmaskodnak a közbeszéd eldurvulása fölött, mert farizeus és egyben roppant szánalmas