65 ÉVVEL EZELŐTT, 1956. DECEMBER 4-ÉN BÁTOR MAGYAR NŐK TILTAKOZTAK KÁDÁR GYILKOS RENDSZERE ELLEN
Egészen döbbenetes, hogy az 1956-as szabadságharc vérbefojtása után, a gyilkos sortüzek árnyékában, a magyar történelem valaha volt, legkegyetlenebb megtorlásának idején - minden borzalom dacára - maradt még a magyar társadalomban bátorság és kellő erőtartalék az ellenállásra.

1956. december 4-én egyszerre volt megrázó és felemelő, amikor a Hősök terén és a Városligetben több ezer lány, asszony gyülekezett, majd némán végigvonult a városon - Magyarország lerohanására és az áldozatokra emlékezve. Mindenki siratott valakit. Ki a férjét, ki a gyerekét, vagy épp a testvérét, de mindannyian a magyar szabadságot, Magyarország elárulását gyászolták.

Kádár, Apró, Biszku és a többi gyilkos kommunista persze pontosan tudta, mi készül Budapesten. A helyszínre meg is érkezett Münnich Ferenc, a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, két szovjet tábornok társaságában.

Fél 11 körül már gyülekeztek az asszonyok nemzeti színű és fekete zászlókkal, virágokkal, majd fél 12-kor a szovjet katonák sorfalán elkezdték átengedni őket. Nőkre lövetni a brutalitásnak olyan foka lett volna, amelyet még Kádárék sem mertek vállani, pláne 1956 októbere után...

Hogy a bátor nőtüntetés felizgatta a kedélyeket a pártközpontban, abból is látszott, hogy két nap múlva, december 6-ra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága saját maga melletti szimpátiatüntetést szervezett a Nyugati pályaudvarnál, ez volt az úgynevezett „vörös zászlós tüntetés”.
A kommunisták által szervezett demonstrációra mindössze 200–300 ember jött össze…

„Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel, és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre. Legyetek szent, igaz ügyünk élharcosai! Lépjetek most Ti a politikai élet küzdőterére – talán még soha nem volt erre olyan szükség, mint napjainkban! Neveteket megőrzik a fiúk és unokák, és hálás, könnyes örömmel emlékeznek majd Rátok az eljövendő szabad századok! Magyar nők! Amikor az óramutató 11-et mutat, induljatok a Hősök terére! Emlékezzetek hős halottainkra! Mindenki legyen ott!” ÉLÜNK! I. évfolyam. 6. szám. 1956. december 4.

Emlékezzünk ma rájuk, a bátor magyar nőkre, akik dacolni mertek a gyilkos kommunista hatalommal! Isten adjon erőt 1956 örököseinek!