Mit gondolok most?

Nehéz napokat él a nemzet. De a nehéz idők mindig erős embereket, az erős emberek pedig erős nemzetet teremtenek.

Hiszem és tudom, hogy mi vagyunk a jó oldalon.
Hiszem és tudom, hogy lesz még újra demokratikus Magyarország.

Egy olyan ország, ahol a keresztény, nemzeti és jobboldali értékek nem megtűrt gondolatok, hanem biztos alapok. Egy olyan ország, amely képes nemet mondani minden külső nyomásnak, és amelynek jövőjéről kizárólag a magyar emberek dönthetnek.

Ha kell, az egész nyugati liberális elittel felvesszük a harcot, mert a szuverén Magyarország gondolata nem szorulhat kisebbségbe a saját hazájában.

Hiszem, hogy a nemzeti gyökereinkhez való ragaszkodás minden elnyomó rendszernél erősebb. Hiszem, hogy Magyarország nem lehet szolgalelkű ország. Nem erre tanít bennünket a történelmünk.

Több mint ezer éve vagyunk itt. Nem azért maradtunk meg, mert minden hatalom előtt fejet hajtottunk, és nem azért, mert mindenre bólogattunk. Azért maradtunk meg, mert volt hitünk, volt tartásunk, és mert újra és újra ragaszkodtunk kereszténységünkhöz, nemzeti önazonosságunkhoz és önrendelkezésünkhöz.

Birodalmak emelkedtek fel és tűntek el körülöttünk. Idegen hatalmak akarták megmondani, hogyan éljünk, miben higgyünk és milyen országot építsünk. Magyarország mégis itt van.

Ezért hiszem, hogy ami most történik, egyszer csak egy múló fejezet lesz Magyarország hosszú történelmében. Egy rossz rémálom.

Mert kormányok jönnek és mennek. Rendszerek felemelkednek és megbuknak. Ideológiák divatba jönnek, majd eltűnnek.

De Magyarország marad. Marad! És mindig is marad!

És amíg lesznek magyarok, akik nem hajlandók lemondani a hitükről, a nemzetükről és a szabadságukról, addig mindig lesz remény arra, hogy Magyarország újra a saját útját járja.

Mert ez az ország nem azért élt túl több mint ezer évet, hogy most tanuljon meg térden állni.

Az önkény múlandó. A nemzet marad. Mi maradunk!