Ma, február 23-án, 17 éve történt a tatárszentgyörgyi tragédia, de ez csak egy fájdalmas fejezete volt egy sokkal nagyobb borzalomnak.

2008 júliusa és 2009 augusztusa között neonáci gyilkosok kilenc településen támadtak kifejezetten(!) roma családokra Molotov-koktélokkal és sörétes puskákkal. Hat ártatlan embert öltek meg, több mint ötvenet sebesítettek meg vagy traumatizáltak örökre.

Csorba Róbert és 5 éves kisfia, Robika lángoló házukból menekülve haltak meg Tatárszentgyörgyön. Nagycsécsen egy testvérpár, egy 43 éves férfi és egy 40 éves nő veszítette életét otthonában. Tiszalökön egy 54 éves férfit lőttek agyon az utcán. Kislétán egy 45 éves nőt gyilkoltak meg. És a többi helyszínen is ott maradt a félelem, a pusztítás.

Ez nem csak “események” sorozata volt. Nem-nem…
Ez a mi közösségünk sebei, a gyerekeink elvesztett jövője, az apák utolsó pillanatai. Ez, ez bizony egy egész nép fájdalma, amit soha nem lehet teljesen begyógyítani. Most is borzalmas belegondolni, hogy ez valóban megtörtént itt, szeretett hazánkban.

Drága Róbert, Robika, és mindannyian akik áldozatai lettek egy gonosz és romlott eszmének, nyugodjatok békében. ️

Soha nem felejtünk. Én jómagam is küzdeni és harcolni fogok azért, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg Magyarországon soha többé!