Ma a békét kell megnyernünk!
Március 15-i ünnepi beszédem Kézdivásárhelyen :

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket a világ talán legnagyobb március 15-i ünnepi megemlékezésen a 200 éve született Petőfi Sándor híres költeményének, A székelyek című versének első soraival.

Bizonyára mindannyiuknak megvan az az egy-egy emléke március 15-ről, amely egész életükben elkíséri Önöket. Lehet ez egy ünnepség, egy gondolat, egy ének vagy bármi, ami egyetlen pillanatban összesűrítve őrzi ezt az emléket. Nekem is van egy ilyen emlékem kisiskolás koromból. Egy szép tavaszi nap volt, emlékszem, hogy sütött a nap, boldogan bandukoltam haza az iskolából, a kabátkámra tűzött piros-fehér-zöld kokárdámmal. Büszke voltam rá, hogy én is magyar vagyok, ahhoz a nemzethez tartozok, mely bátran és kitartóan küzdött a szabadságért. Osztálytársaimmal ezekben a napokban fakardokkal még a nagyobb csatákat is megvívtuk! A gyermekkori emlék miatt is örülök, hogy a mai kézdivásárhelyi ünnepet iskolásokkal indítottuk a Molnár Józsiás Általános Iskola új, elkészült tornatermének átadásával és itt a téren is rengeteg gyerek és fiatal van, jelezve azt, hogy 1848. március 15-e, a nemzeti forradalmunk, az ifjúság forradalma volt akkor is és ma is.

Számomra bukovinai székelyként is külön öröm ünnepelni Önökkel, kézdivásárhelyiekkel, háromszékiekkel. Őseim a több mint másfélszázados száműzetésben sem hagyták el hitüket, nyelvüket, szokásaikat; a maguk egyszerű természetes módján ragaszkodtak székelységükhöz, magyarságukhoz, adták át ezt az utódoknak, nekünk. És talán ennek a magyarsághoz való ragaszkodásuknak is köszönhető, hogy ma történelemtanárként, nemzetpolitikai államtitkárként köszönthetem Önöket.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Bárhol éljünk magyarok a világban, akár a Kárpát-medencében, akár a diaszpórában Kanadától Új-Zélandig, vagy Argentínától Svédországig, mindenütt megállunk a mai napon egy pillanatra és büszkén emlékezünk a márciusi ifjakra, akiknek köszönhetően a 21. században is magyar nemzetről, szabadságról, függetlenségről beszélhetünk. Petőfi, Vasvári, Jókai, Kossuth, Gábor Áron olyan emberek voltak, akik 175 évvel ezelőtti tetteikkel a mai napig is meghatározzák a sorsunkat. Mindannyian büszkék vagyunk rájuk, példaképként tekintünk a tetteikre, a személyiségükre. De soha se feledkezzünk meg a számtalan névtelen hősről, akik az életüket áldozták hazánk megmaradásáért és függetlenségéért. A haza nemcsak a történelmi tájainkat, a hegyeket, a folyókat és tavakat, nemcsak a falvainkat, a városainkat jelenti, hanem az embereket is. Őseinket, Szent Istvántól a Hunyadiakig, Mátyástól Bethlen Gáborig, II. Rákóczi Ferenctől a 48-as katonákig, Batthyány Lajostól Márton Áronig. A magyar haza minden mai ember szívében is ott van a nemzeti színű kokárda alatt, éljünk a nagy világ bármely szegletében. A haza mi is vagyunk itt, Kézdivásárhely ünneplő magyar közösségében. Őrizzük meg ezt a szívünkben élő magyar hazát saját életünkben, mert ha azt elveszítjük mi magunk és a gyermekeink is kevesebbek lesznek!

Március 15-e igazodási pont, mérföldkő, saját korunk számára is jelenti a bátor kiállást nemzeti értékeink mellett, a szabadságunk mellett, a függetlenségünk mellett. De jelenti a kiállást a nemzeti összetartozás mellett is, szolidaritást nyújtva a nehéz helyzetbe került nemzetrészeink mellett is. Innen is üzenjük a világ hatalmasságainak Zrínyi soraival: Ne bántsd a magyart! Ne bántsanak senkit a magyarságáért, ne bántsák a nyelvükhöz, az iskoláikhoz, a hagyományaikhoz ragaszkodó kárpátaljai magyarokat sem. Támogassuk őket innen is a szolidaritásunkkal és a segítségnyújtásunkkal. Legyen béke mielőbb, mert számunkra, magyarok számára nincs más alternatíva, csak a béke!

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A kezdésként felolvasott idézet a 200 éve született költő ámulatának okát írja le. A székelyek című versének első soraiból érthető, hogy Petőfit ámulatba ejtette az az elszántság, amivel őseink ki mertek állni a magyar szabadság ügye mellett. A csodált harcosok jóformán gyermekek voltak még, amikor harcba indultak, mégis oly nyugodtan tették ezt, mintha csak a mezőn kaszálnának, énekelve harcoltak a fegyverropogás közepette.

Ez a bátorság, ez az elszántság sarkaljon ma is bennünket mindennapi tetteinkben. Nekünk ma nem fegyverrel kell harcolnunk, hanem a békét kell megnyernünk. Petőfi őseink odaszántságát látva írta azt, hogy „Általában csak annak lehet fogalma a székely vitézségről, aki maga látja.” Hát mutassuk meg mi is, mire képesek a székelyek, amikor eltökélten kiállnak a nemzeti szimbólumaik, intézményeik, önrendelkezésük, nyelvük és kultúrájuk megtartása mellett.

Tisztelt Honfitársaim!

Magyarország Kormánya részéről 2010 óta a székely virtust szem előtt tartva cselekszünk. Nekünk sem kell azt mondani, hogy előre, mert olyan általános európai értékek mentén dolgozunk, amely egyben a nemzeti újraegyesítést is szolgálja a határok megváltoztatása nélkül. Célunk ugyanaz ma is, mint volt a márciusi ifjaké: béke, szabadság és egyetértés.

Ehhez a munkához, a nemzetek Európájának gondolatához szeretnénk megnyerni minden szomszédunkat itt Közép-Európában is. Magyarország, a magyar nemzet csak akkor lehet erős, ha mellette erős Románia, Szlovákia és Közép—Európa többi állama is. Egymásra vagyunk utalva, mert csak együttesen nézhetünk szembe a 21. század kihívásaival. Sose azt nézzük, hogy mi választ el bennünket egymástól, hanem azt, ami összeköt bennünket az európai értékek mellett.

Tisztelt Emlékező Közönség!

1848 és ’49 örökre felírta minden magyar szívébe, hogy szabadságunk elsőrangú kérdés. Nem adhatjuk be a derekunkat semmilyen birodalmi érdeknek, mert őseink sem tették ezt. Nem engedhetünk semmilyen idegen lobbinak, ami családjaink és közösségeink alapértékei ellen szervezkedik, mert az élet magyar módját nem mi találtuk ki, hanem úgy bízták azt ránk elődeink, hogy átadjuk majd utódainknak is. Kristálytiszta alapot jelentett a 12 pont, a Nemzeti Dal, az április törvények, a választások és a felelős magyar kormány, valamint ebben az időszakban sokat énekelt Szózat és Himnusz. Emellett kötelezték el magukat őseink a Petőfit is megihlető harcra. Ehhez tértek vissza a kiegyezéskor és a magyar történelem további sorsfordulói idején is. Ehhez legyünk mindenkor hűségesek mi is. Építkezzünk ’48 hagyományából, szellemi és lelki erejéből, hogy ma is bölcs, egymást építő és a nemzetet felemelő időszakot tudjunk teremteni magunknak és utódainknak! Ne várjuk meg (ahogy elődeink sem tették), hogy valaki mondja: Előre székelyek! Legyünk elsők ott, ahol szükség van ránk, ahol küzdeni kell a magyarság érdekéért!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!