Beszédem a Sapientia EMTE tanévzáróján

„Sokat tanulmányoztam Róma történetét, de azon pillanatot, midőn e nép, melynek törekvéseit századokon át mindig siker követte, boldog s megelégedett lett volna, nem találtam sehol.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A XIX. század nagy oktatáspolitikusának, báró Eötvös Józsefnek a gondolatával köszöntöm Önöket ezen a jubileumi tanévzárón. A Sapientia huszadik tanévzárója arra figyelmeztet bennünket, hogy az Erdélyi Magyar Tudományegyetem működése lassan egy emberöltőhöz közeledik. Arra indít bennünket ez az ünnepi alkalom, hogy számot vessünk az eltelt időszakkal, az elért eredményekkel, és fontoljuk meg, hogy milyen célt tűzünk ki magunk elé a továbbiakban.

Akárcsak Eötvös József gondolatában a rómaiak, mi is sok sikert fel tudnánk sorolni a Sapientia Alapítvány 22 évvel ezelőtti bejegyzésétől kezdve, a 2001/2002-es első tanéven át egészen a mostani tanév lezárásáig. Amint mondtam az októberi ünnepségen a magyar nemzetpolitika egészére nézve: ha számba vennénk az elmúlt időszak eredményeit, minden nap lenne mit ünnepelnünk.
Külön a Sapientiáról is elmondhatjuk, hogy minőségben és versenyképességben most már mérhető nemcsak a román, hanem a Kárpát-medencei magyar intézményekhez is. A Sapientia egyetemi rendszer oktatásának minőségét tükrözi a Román Felsőoktatási Minőségbiztosítási Ügynökség legfrissebb, 5 évente esedékes periodikus minőségi felmérésének eredménye, mely értelmében a Sapientia EMTE fennállásának több mint 20 esztendeje alatt első ízben kapta meg a legmagasabb szakmai besorolást, kiemelt bizalmi minősítéssel.

Minden magyar érdeke, hogy ezek a sikerek még sokszorosan gyarapodjanak és kísérjék a Sapientia életét minden időben. Ehhez Magyarország Kormánya nemcsak a nagyobb építkezések, hanem a mindennapi források támogatása révén is hozzájárul.

Pont a sikerekre gondolva, érdemes újra fölidézni Eötvös József mondatát. A báró kijelentése arra hívja föl a figyelmet, hogy nem elég sikeresnek lenni. A sikerek akkor fontosak, ha ezekből fakadóan boldogabbak és elégedettek vagyunk. Ezt a nemzetpolitika nyelvére úgy fordítom le, hogy nem elég sikeres egyetemet, sőt sikeres hallgatókat látni. Olyan intézményre van szükségünk, melynek sikerei arra sarkallják a magyarságot, hogy a boldogulásukat a szülőföldön keressék. A szülőföldön való megmaradás a legfontosabb sikere a Sapientiának, mert ez azt jelenti, hogy a magyarság boldogul ősei otthonában. A szülőföld nyújtotta gazdagsággal való megelégedés a harmonikus növekedés záloga. Aki ezt nélkülözi, elveszíti gyökereit, tartását.

Persze Eötvös József fölismerése nehezen értelmezhető az oktatáspolitika keretében. Az idézettséget, a tudományos fokozatokat, az elnyert díjakat, a sikeres akkreditációt tudjuk számszerűsíteni. Az elégedettséget már nehezebb, a boldogságot még inkább. Ha viszont a Sapientia közössége megmarad a szülőföldjén, akkor feltételezhetjük, hogy megtalálták itt számításukat, boldogok és elégedettek azzal, amit Erdély ma nyújtani tud. Fontos mutatója lesz ennek az idei népszámlálás eredménye is. Az első szakasz nagyon szép eredményekkel zárult, mintegy 700.000 magyar töltötte ki sikeresen az online kérdőívet. A második szakaszban is figyeljünk majd oda, nyilatkozzunk a háztartásbeliek nevében, töltessük ki mindenki esetében a nemzeti, nyelvi és felekezeti hovatartozásról szóló részeket is. Fontos visszajelzés lesz ez arra, hogy az erdélyi és partiumi magyarság mennyire elégedett a szülőföldjén.

Mi tehát a válasz a bevezetőben feltett kérdésre? Legyen a célunk egy szülőföldjén sikeres, sőt boldog és elégedett magyarság.
Magyarország Kormánya részéről a szülőföldön való megmaradást egy erős intézményrendszer kiépítésével támogatjuk. Ez az óvodától az egyetemig segíti azt, hogy az új nemzedék anyanyelvi közegben nőhessen fel, ismerhesse meg a kultúráját és szerezhessen versenyképes tudást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Eötvös József gondolataival azt kívánom Önöknek, hogy ne csak sikeresek, hanem boldogok és megelégedettek is legyenek azokkal az ismeretekkel, mellyel itt gazdagodnak. Találják meg munkájukban a hivatásukat! Segítse megszerzett tudások annak a közösségnek is a boldogulását, amely felnevelte Önöket. Ehhez persze arra is szükség van, hogy ne csak a tanulásnak és a munkának, hanem a pihenésnek is meglegyen a maga helye. A nyári szünetben fordítsanak erre is időt. Kívánom Önöknek, hogy ismerjék fel szülőföldjüknek azt a szépségét, amely a magyarság minden tagját Erdélybe vonzza.

Köszönöm, hogy együtt ünnepelhettük ezt a jubileumi tanévzárót! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!