"Legyen lelked szabad, legyen hangod szabad", írja Babits Mihály, Petőfi koszorúit megéneklő művében.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter úr veszprémi ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a 175 évvel ezelőtti mozgalom egyenlő jogokat, rabság helyett szabaságot követelt a nemzetnek és polgárainak. A forradalomból szabadságharc lett, dicső küzdelmek, szép győzelmek és bár mindent megtettünk, amit kívánt a becsület, győznünk nem lehetett.

A haza és a nemzeti közösség addig létezhet, amíg szabadságunkért és függetelnségünkért áldozatokra is készek vagyunk. Ez 1848. március 15. Ez a márciusi ifjak, a ’48-as honvédek, és Kossuth üzenete a magyarság nemzedékei számára.

A magyarság 1848-49-ben ugyanazt akarta, amit Szent István óta mindig és ma is, független nemzet akart lenni, aki maga dönt a saját sorsáról, maga dönt az ország ügyeiről és maga dönt a szövetségkötéseiről is. Ez az a biztos alap, amelynek a magyarság megmaradását köszönhetjük. Ezért éltük túl a tatárt, a törököt, majd a Habsburgot, németet, szovjet megszállást, forradalmaink vérbe fojtását, szabadságharcok leverését, ezért maradt meg Magyarország és a magyar nemzet a Kárpát-medencében oly sok viszály közepette.

Juhász Gyula írta: "Vannak napok, melyek nem szállnak el, de az idők végéig megmaradnak, mint csillagok ragyognak boldogan. S fényt szórnak minden születő tavasznak." Március 15. a magyar történelem azon napja, mely mint csillag ragyog minden nemzedékre, amíg magyar él a földön.

Eltiport, de végül mégis szabadságot hozó forradalmunk üzenete, megerősíti Kossuth intelmét, "Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni."