Az Aranyosvölgy ügye az elmúlt hetekben sokak számára vált fontossá – érthetően. Egy olyan területről beszélünk, amelyet sok veszprémi zöldterületként ismert és szeretett meg, miközben a szabályozás szerint már 1993 óta beépíthető, és ma magántulajdonban van.

Ez a helyzet nem egyszerű. Van egy jogszerűen eljáró tulajdonos és beruházó, van egy város, amelynek szüksége van új lakásokra, és vannak veszprémiek, akik jogos aggodalommal figyelik, mi történik a megszokott környezetükkel.

Éppen ezért hívtuk össze a hétfői fórumot: hogy ne egymás mellett, ne egymásról, hanem egymással beszéljünk. A cél nem az volt, hogy egyetlen este alatt minden kérdésre végleges választ adjunk, hanem az, hogy elinduljon egy értelmes, tényeken alapuló párbeszéd a lakók, a szakma, a beruházó és az önkormányzat között.

Polgármesterként nekem az a dolgom, hogy a város egészének érdekeit képviseljem, miközben a jogos lakossági igényeket próbáljam érvényesíteni. A terület magántulajdonban van, az önkormányzat feladata pedig az, hogy a szabályozás eszközeivel a lehető legélhetőbb, legkörültekintőbb megoldás irányába terelje a folyamatot.

A fórumon sokféle vélemény elhangzott. Voltak jó, megfontolandó javaslatok, voltak erős érzelmek, és természetesen voltak egymástól távol álló álláspontok is. De ami számomra fontos: a jelenlévők döntő többsége felelősen, adatokkal, tényekkel, jogszabályokra hivatkozva érvelt. Ez jó alap a folytatáshoz.

Az Aranyosvölgy ügye nem zárult le hétfőn. A párbeszédet folytatjuk, mert egy város élhetőségét az is mutatja, hogy a konfliktusainkat képesek vagyunk-e helyben, közösen, józanul rendezni.

A célom változatlan: olyan megoldást találni, amely tiszteletben tartja a jogi kereteket, figyelembe veszi Veszprém lakhatási igényeit, és a lehető legtöbbet megőrzi abból, ami az ott élők számára érték.