PÉLDÁS ERDEI SZEMÉLYKERESÉS
Öt ózdi őrmester órákon át kutatott egy idős férfi után, aki eltévedt a hangonyi erdőben. Kétségbeesett, kimerült, lemerült a mobilja, és rosszul is volt, mert szüksége lett volna a gyógyszerére. Az idő a szürkület miatt szorított, és egy fajelölési sajátosság is nehezítette a képzési példatárba illő intézkedést.

A szlovák határon is átívelő Gömöri-erdőhát (Petrovská vrchovina) vadregényes dombvidék. A felvidéki táj kapujának is nevezett, medencéket és hegységeket fedő erdőségben nincs kijelölt turistaút, csak ami a határon fut, mobilnetes lefedettsége viszont kielégítő, főleg a magaslatoknál, és enélkül nem is ajánlott arrafelé túrázni. Ózdról gyalog is megközelíthető, főleg a hét völgy városától nyugatra fekvő Hangonyból, és szeptember 12-én egy idős férfi is onnan vette be magát a rengetegbe.

– Aznap Kormos Evelin és Musatics Máté István őrmesterekkel láttam el közös járőrszolgálatot, és ahogy a 13:10-es küldést megkaptuk, arra a címre mentünk, ahonnan a férfi reggel elindult – idézte fel Vincze Dániel őrmester. Hozzátette, mivel az erdőség nagy kiterjedésű, további két őrmester, Váradi István járőr és Holló Dániel járőrvezető is támogatta az intézkedést, ők nem sokkal utánuk érkeztek. – Eltűnését a felesége jelentette be, és arról tájékoztatott, amikor férje jelezte, hogy eltévedt, felnőtt fiukkal indultak a keresésére, de a környéken nem találták.

– Hozzátartozói mobiltelefonon keresztül tartották a kapcsolatot a férfival, meg benne a lelket, mert kétségbeesett, de a helyzetéről csak annyit tudott mondani, hogy arra ment, amerre szokott. Amikor azonban visszaindult, azon vette észre magát, hogy rossz irányba halad, mert már rég vissza kellett volna érnie Hangony határába – vette át a szót Kormos Evelin. – A fiuk megmutatta nekünk, merre indult az édesapja, és együtt mentünk fel vele az abban az irányban lévő dombtetőre, reménykedve, hátha meglátunk onnan valamit, de csak fák voltak mindenütt.

– Szoktam barangolni a hangonyi erdőben, tudom, hogy nincs kijelölt túraútvonal, vannak viszont fatörzsekre festett, avagy tűzött számok, amelyek a társas vadászatok lőállásait jelölik, ezért telefonon keresztül arra kértem a férfit, keressen egy ilyet, és maradjon ott – folytatta Vincze Dániel, hozzátéve, eközben Kormos Evelin talált a környékükön egy 29-es vadászállásszámot. – A nyugdíjas férfi hamarosan visszahívott, és elújságolta, az egyik fán talált egy 7-est, de azt is hozzátette, a telefonja mindjárt le fog merülni, és egyre rosszabbul is érzi magát, aminek az lehet az oka, hogy a gyógyszerét nem tudta időben bevenni. Nyilvánvalónak tűnt, hogy messze vagyunk egymástól, de nem sejtettem, mennyire, ezért felhívtam Csépányi Ádám kerületvezető erdészt, aki azt mondta, legalább 8 kilométerre lehetünk a hetes szektortól. Intézkedett, és elküldte értünk Tóth Zoltán hivatásos vadászt, aki terepjáróval átvitt arra a részre, és közben azt is elmondta, a hetes szektornak is elég nagy a kiterjedése, és hogy sok jel lehet a fákon, mert évente bővül újabb helyekkel.

– Holló Dániel és Váradi István őrmesterek is csatlakoztak hozzánk, és az erdész útmutatása alapján osztottuk fel egymás között az irányokat, illetve a bejárandó területeket. Kilométeres távolságok vártak ránk a dimbes-dombos erdőben, és ekkor már nem értük el őt a telefonján, mert lemerült – magyarázta Kormos Evelin, aki először a 8-as szektor számára talált rá. – Bizakodni kezdtünk, amikor végre hetes számot is találtunk, csak a kezdődő szürkület miatt aggodalmaskodtunk. Rádióforgalmazással tartottuk egymással a kapcsolatot, és négy hetes számot is kiszúrtunk, mire Holló Dániel jelezte, megtalálta a férfit. Az egyik dombtetőn volt, és a jelzett fa alatt, az avarban ült.

– Meglepődtem, amikor megláttam, mert ismerjük egymást. Már többször horgásztunk együtt az ózdi csónakázótónál. Ő is felismert – árulta el Vincze Dániel, és azt is elmondta, kollegáival pontosan három órán át barangoltak a Gömöri-erdőháton, mert a mentőt 16:10-kor hívták. – Mondanom sem kell, az idős férfi nagyon megkönnyebbült, hogy rátaláltunk, és ez számunkra is jó érzés volt. Annál is inkább, mert mindegyikünknek ez volt az első személykeresése.

A képzési példatárba illő intézkedést követően levél érkezett az Ózdi Rendőrkapitányságra. „Ezúton szeretnénk szívből megköszönni Vincze Dániel, Kormos Evelin, Musatics Máté István, Holló Dániel és Váradi István őrmestereknek a hangonyi erdőben eltévedt, idős családtagunk fáradságos és sikeres megtalálásában nyújtott áldozatos segítségét. Hatalmas hálával és tisztelettel: a hozzátartozók.”
SZ. Z. J.
FOTÓ: RENDŐRSÉG
#zsarumagazin #BAZVMRFK #ÓZD #személykeresés #erdő