Május 18-án nem sokkal dél után tömegesen futottak be a bejelentések a 112-es segélyhívó számra. Kétség sem férhetett hozzá, hogy valós esetről van szó, hiszen mindegyik ugyanarról szólt. A hívásfogadó központ a rendőrök mellett a mentősöket és a tűzoltókat is riasztotta.
A XIII. kerületi járőrök öt perc alatt az angyalföldi címen voltak. A járőrkocsiból kiszállva azonnal látták, hogy nagy a baj. Egy fiatal lány ült a panzió negyedik emeleti ablakában, egyik lába már kifelé lógott a párkányon, és kétségbeesetten követelte, hogy hadd beszéljen a testvérével.

A rendőrök tudták, hogy lentről semmit nem tehetnek, így a lány szobájának ajtajához siettek, amit nyitva találtak. A szoba bejáratánál megállva próbálták szóval tartani a zavart nőt, aki elmondta nekik, hogy összeveszett a testvérével, aki elment otthonról, és most úgy érzi, teljesen egyedül maradt.

Nagy Norbert r. főtörzsőrmester nyugodt hangon beszélt hozzá, próbált kapcsolatot teremteni, vigasztalni, miközben a lány egyre csak ismételgette: ha nem hívják oda a testvérét, véget vet az életének. A testvére telefonszámát azonban nem tudta megmondani. Végül ledobta a telefonját az ágyra, hogy a főtörzsőrmester kikereshesse belőle a számot.

Ekkor eljött a pillanat, amikor dönteni kellett. Bár rendkívül kockázatos volt, a rendőrök érezték, hogy nincs idő habozni. Nagy főtörzsőrmester úgy tett, mintha csak a telefonért nyúlna, de lassan közelebb lépett, majd egy villámgyors mozdulattal megragadta a lány lábát.
Kollégái, Luczi Szabolcs és Fekete István r. törzszászlósok azonnal mellé léptek, és együtt húzták vissza a nőt az ablakból.
A fiatal nő - akit az esetet követően kórházba szállítottak – visszakapta az esélyt az életre.