Eljött az év azon szakasza amit sokan nagyon vártunk. Itt a nyár és a meleg, sőt időnként még hőség is. Jólesik ilyenkor vízparton hűsölni, sokan indulunk a közeli országok tengerpartjai irányába.

Éjszakai indulás, így elkerülöd a dugót, előtte rámolás, tetris a csomagokkal, leltár, tervezés? Lesz végig hálózat, vagy használjak offline navigációt? Na és a régi, jól bevált 12-be hajtható térkép? Esetleg megvan a sokéves rutin és fejből tudom, hol forduljak Zadar felé? Pihenésre persze nincs idő, bár pihenni indulunk, feszült az egész nap, lehet hogy aznap még munka van, de ha szabadnap, akkor is észnél kell lenni, semmit se hagyjunk otthon.

Aztán eljön az indulás pillanata! Na jó, mondjuk az első 5 kilométerről még visszafordulunk, mert persze hogy kimaradt a strandpapucs, pedig a kavicsos partra az muszáj, de aztán mehetünk. Sokan nem vagyunk hozzászokva a 600-1200 kilométeres utakhoz, ráadásul hosszú és monoton az autópálya. Rengetegen indulunk el ugyanabban a cipőben: az év többi napján maximum városi, elővárosi ingázás munkába, a gyerek óvodájába, iskolájába, esetleg egy-két hosszabb út vidékre, mamáékhoz. Itt viszont egyhuzamban kell egy óriási távot levezetni, monoton autópályán, az unalomig ismert M7-esen, ameddig elérünk az izgalmas részekig. Mire Horvátországba érünk, már reggel lesz, sötét alagútba be, majd ismét ki a vakító reggeli napsütésbe. Minden kanyarban kíváncsian keressük a tengert a távolban, de Karlovac magasságában ez még hiú remény. Az összes kedvenc zenénket végighallgattuk már és huszadjára is türelmesen válaszoltunk az "ottvagyunkmár?" kérdésre. Ekkorra már kimerül a sofőrök nagy része, keresi a kényelmes üléspozíciót és hirtelen kevésnek érzi a 16 fokra hűtött kocsit. Egyre nehezebb nyitva tartani a szemünket, de már mindjárt ott vagyunk, már csak 300 kilométer van hátra.

Tele van az internet és a közösségi-média jótanácsokkal, hogy mitől marad ébren az ember a hosszú úton. Van aki a kávé-energiaitalra esküszik, mások a zenére, de olyat is olvasni, hogy csípős dolgokat kell rágcsálni, az majd ébren tartja az embert. De csak egy biztos megoldás van: ha fáradt vagy, állj meg és pihenj! Hidd el, sokkal jobban fogja érezni magát a család két óra késéssel a tengerparton, mint pont időben a ravatalodnál.