ERKÉLYRŐL MENTETTEK ÉLETET

Préda István főtörzszászlós, Hersics Patrícia őrmester, Jankovics Viktor és Vancsura Róbert főtörzsőrmesterek példás gyorsasággal és együttműködéssel mentették meg egy idős, mozgáskorlátozott nő életét Gárdony agárdi városrészében, aki sokkos állapotban toporgott a sűrűsödő füstben a családi ház erkélyén.

Április 14-én délután idős nő tárcsázta a segélyhívót, és kétségbeesetten panaszolta el, hogy a konyhájuk lángol, méghozzá olyan intenzitással, hogy csak a férje tudott kimenekülni a házból.

– Harmadmagammal voltam a Gárdonyi Rendőrkapitányság eligazító helyiségében, amikor egyszerre szólaltak meg rádió adó-vevőink. A tevékenységirányító ügyeletese riadóztatott, és egy perccel később már mindhárman a szolgálati autóban ültünk – idézte fel Hersics Patrícia őrmester, a Gárdonyi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztály megbízott járőrparancsnoka, aki Préda István főtörzszászlóssal, a közrendvédelmi osztály szolgálatparancsnokával és Jankovics Viktor főtörzsőrmesterrel, Gárdony és Zichyújfalu körzeti megbízottjával sietett az agárdi tűzesethez. – Útközben a tevékenységirányító arról tájékoztatott, hogy Vancsura Róbert főtörzsőrmester közelebb van, és már ő is útnak indult, valószínűleg előttünk fog odaérni, és ez így is történt, de csak két perccel előzött meg minket.

– Ahogy hallottam a rádióforgalmazást, rögtön szóltam a tevékenységirányítónak, hogy két percre vagyok a háztól, és már el is indultam oda – vette át a szót Vancsura Róbert főtörzsőrmester, a Gárdonyi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztály baleseti helyszínelője, aki épp forgalom-ellenőrzést végzett a Fejér vármegyei város agárdi részén. – Négy-öt ember állt a ház előtt, amelynek nyitott földszinti bejárati, illetve emeleti erkélyajtajából sűrű füst ömlött kifelé. A kertben egy idős férfi sokkos állapotban ült egy fatuskón, de azt is rögtön felismertem, hogy idős nő toporgott a széles erkély sarkában, a fal felé fordulva. A köhögéséből hallottam, hogy szenvedett a levegővétellel. Kiáltottam neki, próbáltam nyugtatni, hogy rendőr vagyok, és pillanatokon belül lehozzuk onnan, de annyira megrémült, hogy nem tudott megszólalni. Úgy ítéltem meg, egy 4-5 méter magas létrára lenne szükség, ezért megkérdeztem a ház előtt tartózkodó szomszédokat, van-e valamelyiküknek ilyen létrája. Egy férfi jelezte, hogy a garázsában van egy kitolható létra, és sietve el is indult érte. Mire tájékoztattam a helyzetről a tevékenységirányítót, a férfi megérkezett a létrával, és a kollegák is ekkor futottak be. Már a sziréna hangjából hallottuk, hogy közelednek.
Szirénák a távolból is hallatszottak, mert már csak néhány kilométerre volt két mentő- és két tűzoltóautó, de mentőhelikopter is közelített.

– Szolgálatparancsnok lévén meghatároztam, hogy Robi és Viktor létrán menjenek fel a néniért, jómagam pedig Pattival elzártuk a gázt és a villanyt, majd a földszinti, nyitott bejárati ajtón keresztül kíséreltünk meg az emeletre jutni – vázolta Préda István, és hozzátette, hogy bár a helyszínelő kollegával még nem vettek részt közös gyakorlaton, vele is olajozottan együttműködtek, és szavak nélkül is értették egymást. – A bejárati ajtóhoz érve azt terveztük, veszünk egy mély levegőt, és felmegyünk a lépcsőn, de egy próbálkozást követően erről lemondtunk. A konyha felől kifelé zúduló füst annyira sűrű volt, hogy zseblámpával sem láttunk az orrunknál tovább, és annyira csípte a szemünket, hogy hunyorogva sem tudtuk nyitva tartani.

– Azt gondoltuk, ha megpillantjuk a felfelé vezető lépcsőt, akkor lélegzet-visszafojtva, behunyt szemmel fel tudnánk jutni rajta, de mintha forró falnak mentünk volna – tette hozzá Hersics Patrícia. – Ráadásul abban a pillanatban kiáltott le Robi az emeletről, hogy behajtotta az erkélyajtót, ami azt jelentette, hogy az emeleti szoba füstkatlanná változott.

Elsőként Vancsura Róbert lépett az erkélyre, Jankovics Viktor a létrán állt készenlétben.

– Miközben átléptem a faberakásos korláton, és az erkélyajtót betoltam, hogy a füst ne legyen annyira elviselhetetlen, azt kérdeztem a nénitől, hogy meg tud-e tenni pár lépést – magyarázta Vancsura Róbert. – A szomszédoktól megtudtam, hogy mozgáskorlátozott, és mondta is, hogy „nem nagyon tudok menni”. A hangja remegett, még mindig sokkos állapotban volt, de jó fejleménynek értékeltem, hogy legalább megszólalt. Átkaroltam, óvatosan megfordítottam, és ekkor azt mondta, hogy a korláton biztosan nem fog tudni átlépni. Igyekeztem megnyugtatni, hogy erre nem is lesz szükség. Át fogom emelni, és ezt is tettem.

– Ahogy Robi a hóna alá nyúlva megemelte, a bal kezemmel erősen átkaroltam a derekát, a jobbal pedig áthúztam a lábát. Be volt feszülve, de próbált együttműködni, és éreznie is kellett, hogy segíteni akarunk rajta – emlékezett Jankovics Viktor. – Miközben Robi tartotta, rátettem a lábfejét a létrára, a hátát pedig támasztottam a mellkasommal. Robi két fok után elengedte, de innen már nem volt messze a talaj, és biztonsággal le tudtam támogatni. Közösen mentünk át vele a szomszéd kertbe, ahol kikészítettek neki egy széket, és útközben elmondta, hogy a konyhabútor kapott lángra, és csak ketten voltak otthon. Ezt közöltem a tűzoltókkal, akik ekkor rohantak a tömlőkkel a házba.

A katasztrófavédők percek alatt eloltották a tüzet, amelyet a sparhelten felejtett serpenyő, illetve a benne lévő olaj okozott, de szerencsére nem terjedt át más helyiségre. A mentősök megfigyelésre kórházba vitték az idős házaspárt.

– Ezt a gyors és szerencsés kimenetelű intézkedést tulajdonképpen Németh Roland főtörzszászlós, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság tevékenységirányítási központjának ügyeletese irányította, miközben a társszervek és az Országos Rendőr-főkapitányság ügyeletének is jelentett – mondta Préda István, de azt sem hallgatta el, hogy a tűzoltók megdicsérték a négy életmentő rendőr helytállását. – Az idős házaspár gyermeke mindannyiunknak megköszönte az intézkedést, és így tudtuk meg, hogy egy kollega édesanyján segítettünk.
SZ. Z. J.
FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG
#zsarumagazin #Gárdony