KÜLÖNLEGES SZOLGÁLATI KUTYÁK: A SPÁNIEL

Az angol springer spániel az egyik legősibb vadász- és kajtatóeb, feladata századokkal ezelőtt nyulak és madarak felkutatása és kiűzése volt. Izsányi Tibor őrnagy, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai és helyszínelő osztály bűnügyi kutyavezetői csoport vezetője különleges feladatra használja a spánielt, holttesteket keres vele.

– Mi volt előbb: a kutyák szeretete vagy a rendőrség iránti érdeklődés?
– Talán az előbbi. Gyerekkorom óta szeretem a kutyákat.

– Milyen volt a kedvenc?
– Az nem is volt fontos, hogy milyen. Csak az, hogy legyen.

– Így talán az sem volt kérdés, hogy a rendőrségen belül melyik terület iránt érdeklődik…
– 1996-ban szereltem fel, és egy éven belül kutyás rendőr lettem, azóta tulajdonképpen mindenféle szakterületen dolgoztam kutyával. Jelenleg Fejér vármegyében a kutyás szolgálatnál teljesítek szolgálatot. Mostanában két állattal, közülük az egyik holttestkereső, a másik pedig holttest- és kábítószer-kereső, azaz duál képzettségű. Természetesen mindkettő spániel.

– Miért pont spániel?
– Ez tudatos választás volt. Annak ellenére, hogy régóta és alaposan ismerem a szolgálati kutyás életet, valamint mindig is voltak német juhászaim, velük sosem volt meg az a fajta összhang, amely minden más kutyámmal megvolt. Ezenkívül vadászebekkel is foglalkozom, az otthoni összes kutyámat kiképeztem kábítószer-keresésre, és nagyon jól működtek. Figyelem a külföldi kollégákat, és láttam, hogy ők eredményesen használják a spánieleket is.

– Ez így elég természetesen hangzik.
– Pedig még a spánielek beszerzése sem volt egyszerű, mivel itthon nem gyakori fajta. Végül két év után tudtam szerezni egy kölyökkutyát, és az ő képzése már célirányosan a holttestkeresésre irányult. A kábítószer-keresést csak azért kellett megtanulnia, mert az akkori kutyám, aki ezt a munkát addig végezte, sajnos elpusztult. A társa már csak holttestkereső munkára lett tanítva, amit tökéletesen el is lát.

– Mitől különösen ügyes a spániel ezen a területen?
– A vadászkutyavonalnak köszönhetően mind genetikailag, mind a testfelépítés tekintetében sokkal inkább alkalmas erre a fajta keresőmunkára, mint a juhászkutya. Neki az az élete, hogy szagol. Amint kiengedem a helyéről, már indul is az orra, és a hosszabb időtartamú munka sem megterhelő számára. Az ilyen típusú keresőmunkára a spániel abszolút alkalmas. Ez a kutya légszimattal dolgozik, és évszázadok óta arra lett kitenyésztve, hogy az orrát használva a levegőből gyűjtsön össze szagmaradványokat, vagyis azt az információt, ami őt a célhoz vezeti. Eredetileg ugyan vadászatokon madarak feltalálására lett trenírozva, de miért ne működhetne ez a dolog a másra is? A holttestkeresésnél a vízválasztó az a reakció, ahogyan viszonyul ehhez a speciális szaghoz. Ha a tréningek során kiderül, hogy nem elfogadó ezzel a szaggal, ellenérzéssel fogadja, akkor nyilván alkalmatlan lesz erre a fajta munkára.

– Nem zavarja meg keresés közben, ha az erdőben van a közelben például egy állattetem?
– Nem, mert az emberi maradványok nagyon eltérnek bármi mástól. Voltam már spániellel keresni egy szarvasmarhatelepen, ahol azért elég töményen voltak más illatok meg elhullott állatok is, de ő nem foglalkozott velük, tökéletesen végezte a munkáját.

– Hogyan történik a tanulás, a gyakorlás?
– Magyarországon nem lehet birtokolni emberi maradványokat semmilyen formában, így természetesen rögzített szaggal, szagmintákkal oldjuk meg a kutyák oktatását. Külföldön például a kereskedelmi forgalomban is lehet kapni oktatási célokra különböző szagmintákat. Lehet vásárolni akár robbanóanyag-, kábítószer- vagy emberiholttest-szagmintát ampullában, de mi nem igazán tudjuk használni, mivel ezeket javarészt laborokban állítják elő, és nem mindegy az adott minta töménysége sem.

– Mik a kutya képességének határai? Egyáltalán vannak?
– Igen, a kutya képességeinek is vannak bizonyos határai. Munka közben előadódhat, hogy egy test megtalálása helyett csak pár csepp vér jelenti a nyomot, de neki egyformán jeleznie kell mindkettőt. Mindig az adott helyzet mutatja meg a tudását. Hiába jelzi tökéletesen a minimális nyomot, előfordulhat, hogy egy holttestnél a túl sok információ miatt zavar lesz a munkájában. Kiképezhetjük mi a kutyát mesterséges illatokkal az oktatás ideje alatt, a vízválasztó az lesz, hogyan fog reagálni arra, amikor először „szembe találja magát” egy holttesttel. A rendszeres tréningek nagyon fontosak a kutya tudásának megerősítése és fejlesztése miatt. Folyamatosan tanul, minden munkával új dolgokat sajátít el.

– Emlékezetes esetek?
– Voltak. De ezeknek a történeteknek soha sincs happy endjük. A vége mindig ugyanaz: egy legtöbbször méltatlan körülmények között véget ért emberi élet. Ha mi megtalálunk valakit, annak nyilván a kutya és én tudunk örülni, de egy hozzátartozó vagy egy másik ember nem. Minden ilyen kutatáshoz tartoznak információk az eltűnés előzményeiről, körülményeiről és az eltűntről is. Minden keresett személyhez tartozik egy történet is, ami általában szomorú. Ennek a munkának a végén nem a pozitív érzelmek jellemzik az ember lelkiállapotát, még akkor sem, amikor esetleg egy bűnügyben ez hozza meg a szükséges bizonyítékot a tettes megtalálásához. Ez történt egy olyan gyilkossági ügyben, amikor egy eltűnt nő maradványait találta meg a kutya egy autó motorterében. És abban az esetben is, amikor egy járdán lévő repedésnél adott jelzést, aminek nyomán sikerült megtalálnunk egy több éve eltűnt áldozatot.

– Mennyi idő elteltével tud még nyomot fogni a keresőkutya?
– Ez nagyon sok tényezőtől függ. Az időjárás, a hőmérséklet, a test körül lévő környezet mind befolyásolja annak állapotát, így nem lehet egyértelműen meghatározni a nyomok élettartamát. Ebből a témából írom most a szakdolgozatomat, engem is nagyon érdekel mindez.
SZ. G. – T. Z.
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA
#zsarumagazin #FVMRFK