A rendőri munka sokrétű. Sokszor nem célravezető – önmagában – a gyorsaság, határozottság, szemfülesség – valami plusz kell. Olykor sokkal inkább a ráhangolódás, empátia, a jól adagolt meggyőzőképesség vezet eredményre.
Hatvan szem nyugtatóval szervezetében tűnt el egy férfi Budapesten. Az idő sürgetett, mielőtt a gyógyszerek visszafordíthatatlanul hatni kezdenek. Igenám, de 23 kerület, 525 négyzetkilométer, ezernyi utca, tér, köz, park, zug…
- A 27 éves fővárosi lakos ismerőse tett bejelentést arról, hogy tudomása szerint a fenti személy véget akar vetni életének, ezért gyaníthatóan igen nagy mennyiségű gyógyszert vett be – mondta el Ivanicsné Somogyi Zsuzsanna r. őrnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjának főügyeletese – Először lakásán keresték az odairányított járőrök, ám nem jártak sikerrel. Elérték mobiltelefonján, tudtak vele beszélni, ám az illető csak végzetes szándékára erősített rá szóban, azt nem volt hajlandó elárulni, hogy hol tartózkodik. Ezen a ponton vettem át a kezdeményezést: én is felhívtam, és igyekeztem pontos adatot kinyerni tőle. A direkt, azonnali rákérdezés helyett jobbnak láttam, ha közvetettebb módon jutok el a minket érdeklő információig, ezért mindennemű hivataloskodást félretéve, hétköznapibb tónusban fokozatosan tereltem a diskurzust a konkrétum felé, egyensúlyozva hatékonyság és oldottság határán, mivel hangján egyre inkább észlelhetőek voltak a dezorientáltság jelei. Összességében jó úton haladtunk, a férfi előbb felfedte, hogy Óbudán sétálgat, közelítő kérdésemre azonban egy VIII. kerületi utca nevét diktálta le. Tudtam, hogy ez így nem lehetséges, rámutattam az ellentmondásra, mire korrigált, és ezúttal már feltárta, hogy a Lajos utcában, az óbudai zsinagóga előtt tartózkodik. A III. kerületi Rendőrkapitányság járőreit értesítettem, ők a mondott helyen meg is találták, és mentőt hívtak hozzá, akik kórházba szállították. Tette okára nem tudott, akart magyarázattal szolgálni.
#tartozzközénk #csakabéerefká