Nem csak elfog és leteper. Ha kell, ment. Életet.

Sokak által ismert és kedvelt őrmesterünk most nem a tőle megszokott „kötelezőt” hozta. Nem volt menekülés előle, vagy ilyen irányú próbálkozás. Nem volt szükség erős, határozott fellépésére, legutóbb a csendesebb, megnyugtatóbb oldalát mutatta, hisz a helyzet ezt kívánta.
A váci vasútállomásra rongyolt néhány napja, miután segélyhívás érkezett, hogy valaki a sínek között várja az érkező vonatot…
Srácunk is ott találta mozdulatlanul, a vonat pedig záros határidőn belül várható volt, ezért először határozott mozdulattal lekísérte a talpfákról, majd mentőt hívott. Míg vártak, beszélgettek. Mint férfi a férfival, hiszen egy nőről volt szó. Az exről, akibe a fiatalember még mindig szerelmes, ám dobta őt. Csalódott, elkeseredett, abban a pillanatban úgy érezte, életének semmi értelme, vonat elé áll, hogy legyen vége inkább mindennek.
A mentők kórházba vitték, az orvosra várva pedig folytatódott tovább a beszélgetés…

Reméljük, azóta a helyzet rendeződött és előbújt a felhők mögül a nap!