Három oldalon keresztül búcsúzott családjától egy 15 éves fiú, majd nyoma veszett. Telefonhívásokra nem reagált, sehogy nem tudták elérni. TIK-es kollégáink is sikertelenül tárcsáztak, ám valami isteni csoda folytán a sokadik egyszer csak nem hiába csörgött ki. Mile Zoltán törzszászlós köszönt be a vonal ezen végén, aki gyakorló apuka hasonló korú fiával. Remekül irányította az egyre aktívabbá és kétoldalúvá vált párbeszédet, addig tartotta szóval a kilátástalansággal és magánnyal küzdő fiút, amíg az időközben megállapított címre küldött egység oda nem ért érte.
A közel negyedórás beszélgetés közben sok mindenről esett szó közöttük: családról, iskolatársakról, barátokról, remek tanulmányi eredményekről, időtöltésről, elmaradt és fájón hiányzó beszélgetésekről. Zoli mindent beleadott, odafigyelt, kíváncsiskodott, kérdezett, meghallgatott és már-már apai tanácsokat osztott. A végén csak annyival búcsúzott újdonsült, ifjú ismerősétől: „Szia, jó légy!”

Fiatalember! Reméljük, hamarosan kiegyenesednek a görbületek és minden rendben lesz! Ne add fel, légy bátor, bízz magadban, és ha máshogy nem megy, tedd meg te az első lépést, hogy a dolgok rendeződjenek, és a helyére kerüljenek!