Egy 74 éves nő séta közben elesett, majd az árokba csúszott. A körzeti megbízott, aki épp a szabadnapját töltötte, az utolsó pillanatban találta meg, ezzel megmentve életét.

A nyugdíjas asszony több mint négy órán át feküdt az árokban – később kiderült, combcsonttöréssel. Hozzátartozói hiába keresték, nem találták meg.

– A szabadnapomat töltöttem, amikor megcsörrent a telefon – meséli Pálfi Mihály zászlós, a Kiskunhalasi Rendőrkapitányság zsanai körzeti megbízottja. – Egy idős férfi, Péter keresett, akivel már évek óta jó a kapcsolatunk. Elmondta, hogy a felesége elment valahová, de órák óta nem ért haza. Telefont nem vitt magával, így nem tudta elérni. Én akkor a feleségemnek segítettem a határban, aki hivatásos vadászként dolgozik. Mondtam Péternek, hogy nekem még legalább 20 perc, amíg visszaérek a faluba. Azt tanácsoltam a férjnek, hogy addig biciklivel vagy autóval ő is nézzen körül, hátha valahol az utcán meglátja a feleségét, illetve mondtam neki, hogy a lányát is felhívom, hogy kapcsolódjon be a keresésbe. Hozzátettem, hogy ha addig nem találják meg, amíg visszatérek, akkor elindítjuk a szervezettebb keresést rendőrökkel és polgárőrökkel.
– Ahogy autóval visszafelé jöttünk a párommal, a falutól mintegy 3 kilométerre, a lehúzott kocsiablakon keresztül meghallottuk az asszony kiabálását. Lenéztünk a domboldalon, és észrevettük az idős nőt az árokban, ahogy az esernyőjével integet. Azonnal odamentünk hozzá. Nagyon rossz állapotban volt, eltörte a lábát, nyílt combcsonttörése volt, a nadrágját átszúrta a kiálló csont, és erősen vérzett. Ráadásul akkorra már négy-öt órája lehetett az árokban, és aznap az eső is esett, így teljesen átázott. Pulóverünkkel, kabátunkkal betakartuk őt, hogy melegen tartsuk, ameddig kiérnek a mentősök. Az aszfaltúttól nagyjából 3 kilométerre lehettünk. Nehéz volt elmagyarázni a mentősöknek a pontos helyet, ahol tartózkodtunk, ezért a mentőautót a közeli benzinkútra irányítottam, én pedig odamentem, ameddig a feleségem a sérülttel maradt.
A szerencsésen megtalált nő később elmesélte, hogy a férje vadász, és tud egy lesről az erdőben, oda indult sétálni. Visszafelé jövet viszont annyira elfáradt, hogy gondolta, levágja a távolságot, ezért letért a dűlőútról. Amikor a dombhoz ért, elveszítette az egyensúlyát, elesett és eltört a lába. Nem tudott továbbmenni.
A házaspár köszönőlevélben fejezte ki háláját a körzeti megbízottnak és feleségének, Lábadi Anikónak, amiért megmentették az életét.