EMLÉKED VILÁGÍT TOVÁBBI UTUNKON! ❤️🙏
Ma van 11 éve, hogy elhunyt DR. SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER – író, költő, műfordító. A nagy műveltségű, 1989 előtt – mint annyian – háttérbe szorított alkotó, gondolkodóként, politikai szereplőként csak a rendszerváltás után dolgozhatott szabadon. Amit ma kultúrharcnak neveznek, azt ő harcosként élte meg, sebekkel fizetett bátorságáért. Mély vallásossága mellett szarkasztikus humorral tudta szemlélni a világot, ezt ellenlábasai sosem bocsátották meg neki. Nem véletlen, hogy a HVG még a halálára írt nekrológban is több teret szentelt politikai lejáratásának, mint munkásságának – római nagykövetté akarta kinevezni a kormány, amit végül ő maga nem fogadott el a gyűlölködő ellenzéki vádak miatt. Nem a pénz, a dicsőség érdekelte, azért lépett vissza, hogy hazánkat és Orbán Viktort ne érjék alaptalan támadások! Hatalmas munkabírással dolgozott, történelmi és fantasztikus regényeit méltán jellemzi a korszak irányadó gondolati jellegzetessége: áttételekben – az adott jelenből mintegy kiemelkedve – mégis szólni a körülöttünk zajló világról. Ugyanakkor mélységes hitében tántoríthatatlan maradt. Ennek bizonysága az egyik szívet melengető/szorongató verse, amelyet itt emlékeztetőül idézünk.
"KÖSZÖNÖM !
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.
Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.
Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet."
Isten nyugosztalja Szentmihályi Szabó Pétert, mi pedig emlékét úgy is ápoljuk, hogy követjük az irányt, melyet mutatott!
Forrás: Patakfalvy Katalin