A budapesti Népszínház megnyitása
a majdani Blaha Lujza téren

Ma szó szerinti idézetben adom közre a Blaha Lujza téri Népszínház, a majdani Nemzeti avatásáról tudósító Vasárnapi Újság 1875. októberi cikkét – a mai dátumhoz (október 15-éhez) kötődően.
Kissé hosszú az olvasmány, de egy hétvégébe bizonyára belefér.
Az első rész magát az előzetes protokollt, a második pedig egyfajta sajátos kreitikát is tartalmaz, ami azért különösen érdekes, mert a XIX. század ezen részében lényegében nem volt még múltja a műbírálatnak.
De jöjjön a két idézet a Vasárnapi Újságból.
***
A népszínház megnyitása tehát megtörtént.
Az irodalomnak és színészetnek ünnepe volt a pénteki este, midőn a magyar színművészet második csarnoka megnyílt a fővárosban.
A vidám múzsa derülten mosolygott; új kedvvel, új élettel vonult be birodalmába.
A főváros közönsége nagy érdeklődéssel várta ez estét; gyorsan vette a jegyeket, melyek nagy része már az előadások egész sorozatára le volt foglalva a megnyitás napjának reggelén.
Vidékről is nagy számmal jöttek a távirati megrendelések, melyeknek alig lehetett eleget tenni.
A víg múzsa jó kedvvel fogadta a közönség hódolatát, mely jóindulatú előleg gyanánt esett, s melyet utólagosan fog megérdemelni és meg
tartani.
A megnyitás napján estefelé megindult a közönség a Kerepesi úton ki az új palota felé, mely felszerelve, feldiszitve, ünnepi fényben várta az első vendégeket.
A közönség, mely az első előadásra megjelent, szintén ünnepi közönség volt, de a társadalom minden rétegéből. A fejedelmi páholyon kívül az udvar kísérete számára három páholyt és néhány körszéket tartottak fenn; egy páholyt pedig József főherczegnek, míg a minisztériumot és a főpolgár
mestert szintén egy-egy páholy várta.
A kaszinó tagjai, az általok állandóan kibérelt erkélyen foglaltak helyet. A színház többi részét a népszínházi bizottság tagjai, írók, képviselők, a főváros közönségének főrangú és polgári osztálya, s a középosztály és a hivatalbéliek nagy serege, a tanuló ifjúság egy szóval minden osztály képviselve volt a különbféle fokozatú helyeken a páholyoktól a karzatig.
***
Az előadáson Ő Felsége a király is megjelent s a jobboldalon az előszíni páholyok közül a középsőt foglalta el az első emeleten. Mellette való páholyban a trónörökös ült, míg a másik oldalon b. Wenckheim Béla miniszterelnök, Tisza Kálmán és Szél Kálmán, stb. képviselték a kormányt.
A színház minden részletében megtelt s a mint a király és kísérete megjelent: a közönség hármas „éljen"-nel üdvözölte Ő Felségét s nem sokára utána felgördült a függöny, s megkezdődött a „Felavatás." „Thalia" és a „Bohóság" osztoznak egymás közt s „Géniusz" dönti el köztük a pert, hogy mindenik tetszhetik a maga körében.
E darab, mely díszes látványossággal volt kiállítva, a nemzeti színház és népszínház közötti viszonyt allegorizálta.
A népszínműben („Leánykérő") Eőry, Zádor és Partényi próbáltak valamit csinálni, minden cselekvény nélküli szerepükben.
Sziklai Emília és Szabó Bandi dalai, talán a közönséggel való ismeretlenségnél fogva, még nem tették azt a hatást, melyet valószínűleg el fognak érni.
A „Jeremiás siralmai" volt az egyetlen darab, mely el is maradhatott volna, sőt el is kellett volna maradnia. Bohózat élez és szellem, élet és cselekmény nélkül.
Nem is tett hatást, hanem „A király csókja" már ismét jó hangulatot keltett.
Nehezen indul, de van benne néhány jó jelenet s So ly m o s y (egy tót legény alakjába bujt udvarbeli szerepében) sok tapsot kapott s tót dalát és tánczát meg is újráztatták. Sziklai Emilia kisasszony is neki melegedett cs bátrabban játszott, s szintén csinosan és erősebben is énekelt s volt néhány szép dala, mely jövendőt ígér.
A karok, mind a zenekar, mind az énekkar, mind a tánczkar igazán jól voltak tanítva s az ének- és tánczkar által adott csoportjelenetek úgy sikerültek, mintha nem is először játszottak volna együtt a közönség előtt. Az énekkarok közül különösen feltűnt hogy a női kar mind egészen fiatal leánykákból áll, kik mégis sok szerencsével járultak az est sikeréhez. Volt bennök kedély és elevenség, a miből hellyel-közzel több is elkelt volna.
Maga a díszes kiállítás s a karoknak e jól sikerült szereplése elég lesz kezdetnek és foglalónak, hogy buzgóság és szorgalom mellett a társaság teljesen kivívhatja a közönség rokonszenvét és elismerését.
A kezdet nehézségeivel a népszínháznak és igazgatóságának, de szereplő társaságának is meg kell küzdeni s ez nem megy rögtön.
E tudatban szívesen üdvözöljük a népszínházát első próbája után s kívánjuk, hogy a közönség szeretetében állandó támaszt találhasson s állandósítván magát a fővárosban: legyen múlhatatlanul szükségessé, s aztán hasson, alkosson, gyarapítson!
***
A Blaha Lujza téri épület eredeti képe – helyén ma egy lekövezett tér csúfondároskodik, amire a mi jó biciklistánk a jó, neolibbant Karácsony elvtársunk olyan büszke