„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól; ... " - Petőfi

Ezen a dicső napon tolta be Jellasics seregeit a Velencei-tóba Pákozdnál Móga János vezetésével a magyar sereg.
1848. szeptember 29-én Sukoró és Pákozd között, a Móga altábornagy vezette, túlnyomórészt újoncokból álló magyar sereg megütközött a Jellasics parancsnoksága alatt álló, császári erőkkel. (képzett sorezredek, határőrök, horvát nemzetőrök).
A magyar seregek fényes győzelmet arattak a kétszeres túlerőben lévő császári csapatok felett. Jellasics Bécs irányában, menekülve hagyta el az országot.
Szeptember 28-áig Jellasics már Székesfehérvárt is elfoglalta, a királyok városától északra azonban felsorakozott a magyar sereg, mely körülbelül 27 000 főt és 80 ágyút tudott harcba küldeni.
A szeptember 28-i haditanácson a magyar oldalon harcoló császári és királyi tisztek Móga János személyében megválasztották a küszöbön álló csata főparancsnokát, az altábornagy utasítására pedig a honvédek a Pátka-Sukoró-Velence vonalon még aznap elfoglalták állásaikat.
Mivel Jellasics mind létszámban, mind a csapatok képzettségét tekintve fölényben volt, Móga nem vállalta a támadás kockázatát, de a bán esetleges támadása esetén – ami szeptember 29-én reggel be is következett – vállalta a harcot.
Üdvtörténeti szempontból Szent Mihály arkangyal névünnepe van szeptember 29-én.
Mihály pedig az égi seregek vezére.