1940. augusztus 30.
Észak-Erdély visszatér/Hazatér

1,3 millió magyar visszatér

"A rádió mellett ültünk és vártuk a híreket. Vártunk.
Huszonkét évig észre sem vettük, hogy várunk...
Aztán megszólalt a rádió.
Éreztük… nem: tudtuk, hogy valami nagyot fog mondani. Egy pillanatig olyan volt, mintha meredek szikla tetején álltunk volna, mely alatt fekete mélységben hömpölygött a semmi, s a szikla inogni kezdett…
Nagyot mondott: a bécsi döntést mondta. Felugráltunk. Tülekedtünk a térkép körül, kezünk reszketve markolta a ceruzát, azt hittük, elpattannak az idegeink.
S egy női hang mondta az új határt:
– Kötegyán… Várad alatt… Gyalu alatt… Kolozsvár alatt… – Kolozsnál északkeletre fordul… Szentgotthárd alatt… Falunk nevére még a csend is jégtömbbé fagyott… s mondta tovább… – Köbölkút… Bánd… Nyárádtő… Balavásár… Már akkor jéggé s kővé fagyva álltunk.
A könny is, mely elindult, szemünkbe dermedt. Ekkora öröm, s ekkora fájdalom. Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé, s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett volna állni szemközt fordulva a déli dombvonallal, levett kalappal, s lehajtott fejjel. Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne tudjanak egymástól soha elszakadni."

Wass Albert : Jönnek! részlet

1940. augusztus 30-án hozott II. Bécsi döntés értelmében Észak-Erdély, Székelyföld és ezzel együtt több mint 1,3 millió magyar tért vissza Magyarországhoz.