"A valódi adventi koszorúnak igen mély mondanivalója van. Eredendően minden adventi koszorút egy kör és egy kereszt alkot.

Kör: Boldogasszony ölelését szimbolizálja, a fény óhajtásának és őrzésének megjelenítése.
Kereszt: Ige, a Teremtő kiáradó fénye
Kereszt közepe: Isten helye

A kör és a kereszt az Öl, az Ige, és Isten hármasa.

A mai kor embere már csak a koszorú ölét használja, ami nem elég, mivel Isten hiányzik belőle. Azzal, hogy belehelyezzük Istent is, újra éltetjük a születését a lelkünk közepén.

A koszorút otthon kell készíteni fűzfavesszőből, hagyományosan 4 vagy 8 vessző adja a keresztet. A vesszők közé szorították be a méhviaszgyertyákat, a körbe pedig fenyőágakat tűzdeltek be az óramutató járásának megfelelő irányban.

A méhviaszból készült gyertya szimbolizálja a szorgalmas szűzbogarat, Jézus bogarát. A méz jelképezi Jézus jóságát. A kereszt közepére csipkebogyók kerültek. A csipkebogyó jelenítette meg az istenfát. (Isten a csipkebokorban szólt Mózesnek.) A lényeg a csipkebogyó piros színén van, a piros az örök élet színe. A gyertya derekát fontos volt kék szalaggal átfogni, mert a kék Mária színe, maga a kék ég, amiben az Ő szent fia, a Nap van. (Az elkészült koszorút mindig a mestergerendára illesztették.)

A gyertyák tájolásának és meggyújtásának is meghatározott sorrendje van:
1. Kelet - 2. Dél - 3. Nyugat - 4. Észak

Az idő és a tér kerek, a születés időben és térben történik. Észak az időnek és a térnek is a rendje.
A négy gyertya négy napfordulat megjelenítője.

Az adventi koszorú elsősorban nem dekoráció! Adventkor az ember lelke megszelídül, a koszorú ott van benne a lelkében."

Forrás: Molnár V József tisztelői