SZŰZ MÁRIA MENNYBEMENETELE

Az elmúlt száz esztendő alatt igen sokat fejlődött a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Nem is csoda. Ez idő annyira tele van Szűz Máriával kapcsolatos eseményekkel, hogy méltán nevezhetjük ezt a századot Szűz Mária századának. A hittudósok mind többet és többet foglalkoztak személyével. Ő viszont rendkívüli jelenésekkel vonta magára az egész világ figyelmét. Ki ne ismerné a lourdesi csodákat, a fatimai eseményeket, a napjainkban lejátszódó meranói és római jelenéseket?

Lassan rájöttek arra, hogy az Isten szava, a Szentírás, sok olyan dolgot zárt még magában, ami mellett eddig csak úgy közömbösen elhaladtak az emberek. Egy-egy szónak, vagy mondatnak teljes tartalmát nem tudja az emberi értelem egyszerre felfogni. Sok tanulásra, elmélkedésre, a Szentlélek-Isten felvilágosító kegyelmére van szükségünk, hogy megértsük, mi mindent mondott az Isten nekünk azzal az egy szóval, egy mondattal.

Valóban az történik, amit az Úr Jézus jövendölt és ígért meg apostolainak: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig eljövend ő, az igazságnak (Jn 16, 12-13.).A Szentlélek-Isten ma is tanít bennünket, amikor újabb és újabb igazságokat mutat meg nekünk, amit eddig nem vettünk észre az Evangéliumban.

Így történhetett meg az, hogy csak 1854. december 8-án mondotta ki ünnepélyesen, csalatkozhatatlan tekintélyével IX. Pius pápa azt, hogy a Szeplőtelen Fogantatásról szóló tanítás is benne van a Szentírásban.

Sok századon át hirdette már ezt az igazságot az egész keresztény világ. Ünnepét megtartotta. De hogy a Szentírásban is benne van, azt csak később mutatták ki teljes egészében a hittudósok.

És most egy másik tételről, Szűz Mária mennybevételéről állapították meg ugyanezt. Kimutatták azt, hogy ez az igazság, amit minden év augusztus 15-én megünnepelünk, egyidős az emberiséggel.

Az ezzel kapcsolatos kutatások a befejezéshez közelednek. Ámbár a pápa egymagában is tévedhetetlen hit és erkölcs dolgában, mégis mielőtt a végleges szót kimondaná, megkérdezte az egész katolikus világot, így minket is, mi a hitünk Szűz Mária mennybevételével kapcsolatban.

És mi hitet vallottunk.

Azzal a kéréssel fordultunk dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápánkhoz, hogy emeljed hittétellé legfelsőbb tekintélyével ezt az oly régen hitt igazságot.

A Boldogságos Szűz tiszteletében mi katolikus magyarok mindig az elsők között jártunk. Feldobbant hát a szívünk, amikor a mi Pátrónánk újabb megdicsőüléséről hallottunk. Boldogan, abban a tudatban írtuk alá a kérést, hogy aláírásunkkal is Nagyasszonyunkat tiszteljük.

Feleljünk hát mostan a következő kérdésekre: mit jelent Szűz Mária mennybevétele? Mit tud erről a történelem? Hol található ez a Szentírásban?

I. Mit jelent Szűz Mária mennybevétele?

A halál alkalmával az ember lelke elválik a testtől. A test visszatér a földbe, a lélek pedig, ha nem terheli bűn, a mennyországba jut.

Hogy a Boldogságos Szűz lelke a halál után egyenesen a mennyországba repült, ahhoz semmi kétség nem férhet. Nemcsak hogy a halál pillanatában nem terhelte lelkét bűn, de a bűnnek még a szele sem érintette egész életében.

A kérdés tehát akörül forog, mi van a testével?

A világ végén minden ember feltámad. A lélek egyesül a testtel, és ahol a lélek volt, oda kerül a test is. A szentek teste meg fog dicsőülni, mint az Úr Jézus teste is megdicsőült.

Mi lett hát a Boldogságos Szűz testével? Ő is csak a világ végén fog feltámadni?

Az egész katolikus világ hitével válaszolunk: Szűz Mária teste nem volt feloszlásnak kitéve. Az Úr Jézus feltámasztotta őt röviddel a halál után és fölvette magához az égbe. Amit tehát a többi szentek csak a világ végén fognak elnyerni, azt a Boldogságos Szűz már előre megkapta.

Valami hasonlót másokról is olvasunk a Szentírásban. Amikor az Úr Jézus meghalt a kereszten:” A sírboltok megnyilának, és sok elhunyt szentnek teste föltámadott; és kijövén a sírokból az ő feltámadása után, bemenének a szent városba és sokaknak megjelenének.” (Mt 27, 52-53)

A Boldogságos Szűz kiváltsága ezen felül az, hogy nem vett erőt rajta a halál átka. Az Isten megőrizte testét is a romlástól.

Az Isten Anyja tehát nemcsak a Kálváriára követte Fiát, de a megdicsőülésben is. A különbség az, hogy míg az Úr Jézus saját erejével ment föl, addig a Boldogságos Szüzet az Isten úgy vette föl az égbe.

II. Mit mond Szűz Mária mennybevételéről a történelem?

A történelmi feljegyzések sokáig hallgattak erről az eseményről. Az evangélisták máskülönben is szűkszavúak a Boldogságos Szűzre vonatkozóan. Nekik nem volt szándékukban és nem is tudtak volna mindent leírni. Így hát megelégedtek a legfontosabbakkal és azzal, ami céljuk eléréséhez szükséges volt.

Mivel az első eretnekek az Úr Jézus istenségét, emberségét vették tagadásba, azért az első egyházi írók, a szentatyák is ezt védték minden erejükkel. Szűz Mária csak annyiban került szóba, amennyiben ezeknek az igazságoknak megvilágításához az szükségesnek mutatkozott.

A Boldogságos Szűz mennybevétele így négy századon keresztül csak mint szájhagyomány élt a hívők között. Ettől az időtől kezdve azonban olvashatunk róla feljegyzésekben és a mennybevétel ünnepének megtartásáról is tudunk. Ezt az a tény bizonyítja, hogy egyes eretnekek, mint például a nestoriánusok, monofiziták, szintén tartják a Boldogságos Szűznek ezt az ünnepét. Mivel azonban ők az ötödik században elszakadtak az Egyháztól (431), még a szétválás előtt kellett annak elterjednie. Nem lehet ugyanis elképzelni, hogy egy későbben keletkezett ünnepet átvettek volna attól az Egyháztól, amellyel szemben oly nagy ellenszenvvel és gyűlölettel viseltettek. Eleinte január 18-án tartották az ünnepet, majd Mauritius császár 600 körül augusztus 15-re tette át.

Meg kell jegyeznünk még azt, hogy mint minden időben, úgy akkor is nagyon vigyáztak arra, hogy senki meg ne másítsa a Szentírást és a szent hagyományokat. Ha valamiből elvenni, vagy valamihez hozzáadni merészelt valaki valamit, erélyesen megtámadták az illetőt, írtak ellene, elítélték. Nem tudunk azonban arról, hogy a Boldogságos Szűz mennybevételének ünnepe, vagy ténye ellen írt volna valaki a kezdetnél. Tehát egész természetesnek vette mindenki ennek az ünnepnek bevezetését, mint ami a legnagyobb összhangban van a Szentírással és a szent hagyományokkal.

Egy másik dolgot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az első keresztények igen nagy gonddal őrizték a vértanúk holttestét, sírjaikhoz ellátogattak és ereklyéiket tiszteletben részesítették. Szűz Mária mennybevétele mellett bizonyít történelmileg így az a körülmény is, hogy a keresztény hagyomány semmit sem tud Szűz Mária sírjáról és soha holttestének ereklyéit nem emlegette. Ha tehát nem fogadnók el a mennybevételt mint történelmi tényt, úgy más megoldatlan és érthetetlen kérdéssel találnánk magunkat szembe. Viszont így nincs mit kérdeznünk, mert e mennybevétel mindent megmagyaráz.

Ha akadtak is az idők folyamán egyesek, akik nem egészen így vélekedtek, azok inkább a keleti fantázia által megrajzolt körülmények ellen és nem a puszta tény ellen írtak. Viszont annyira elenyészően csekély azok száma, akik minden további nélkül tagadásba vették a dolgot, hogy ezek az egyöntetű állítást meg nem zavarhatják.

A Szentlélek-Isten gondviselő irányításával mindig őrködött és most is őrködik azon, hogy semmi téves tanítás be ne férkőzhessen a katolikus anyaszentegyházba. Az Úr Jézus is, amikor Egyházát megalapította és annak első fejévé Szent Pétert tette, biztosította övéit, hogy a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”. (Mt 16, 18) Ha most a jó Isten megengedte volna azt, hogy a hívők másfél ezer éven keresztül ünnepeljék Szűz Mária mennybevételét anélkül, hogy az igaz lenne, akkor a gonosz lélek ebben a pontban győzött volna az Egyházon és a Szentlélek-Istent is kijátszotta volna. Ez azonban lehetetlen. Mert amit az Isten mond, az megvalósul és azt megváltoztatni semmi sem tudja.

Ha tehát Szűz Mária mennybevételének tanítását az egész katolikus világ oly hosszú időn át egyöntetűen vallotta, az csak úgy volt lehetséges, hogy az Isten valóban fölvette őt a mennybe testével, lelkével együtt.

III. Hol található ez az igazság a Szentírásban?

Szögezzük le előre a következőket: ha a hittudósok oly sok idő után jöttek csak rá arra, hogy Szűz Mária mennybevétele a Szentírásban is megtalálható, akkor az nem kifejezetten, hanem valamely más igazságban bennfoglalóan található meg. Ez azonban magát az igazságot nem kisebbíti. A lényeg az, hogy benne legyen.

Nézzük hát meg, milyen utat kell megtennünk, hogy ezt kimutathassuk.

Azt mondottuk az elején, hogy Szűz mennybevételének igazsága egyidős az emberiséggel.

Lapozzuk hát fel a Szentírás első könyvét és nézzük a teremtés, majd a bűnbeesés történetét. Mózes első könyvének 3. fejezetében ezt olvassuk a megváltás megjövendölésével kapcsolatban: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé: az széttiporja fejedet, te pedig sarka után leselkedel. (Gen 3, 15.)

Ha ezt a szöveget boncolgatjuk, a következőket állapíthatjuk meg.

El fog jönni egy asszony, akinek gyermeke teljes diadalt fog aratni a gonosz lélek fölött. Ez a gyermek az Úr Jézus Krisztus. Az asszony pedig a Boldogságos Szűz.

A teljes diadalból az asszony is kiveszi részét, mert az ellentét, az ellenséges állapot nemcsak az ivadékok között áll fenn, hanem azok között is, akiktől az ivadékok származnak. „közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé.” Az ellentét ezek szerint egyforma mind az első, mind a második pár között.

Az édesanya, a Boldogságos Szűz diadala tehát azonos az Úr Jézus Krisztus diadalával. Nem önerejéből ugyan, hanem a Megváltó érdemeire való tekintettel.

Most csak azt kell megállapítanunk, mi mindent foglal magában az Úr Jézus diadala.

Szent János ezt írja: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.” (I Jn 3, 8)

Mik voltak az ördög művei? A bűn (Ján 1, 29), a test rendetlen kívánsága (Róm 7, 24-25), és a halál.

Ez utóbbiról ezt írja Szent Pál. „Mint utolsó ellenség semmisíttetik meg a halál; mert mindeneket lába alá vetett.” (I Kor 15, 26) Majd felkiált: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, ki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (55-57)

Íme az Úr Jézus Krisztus által minden hívő számára megvan a lehetősége annak, hogy ezt a hármas győzelmet kivívja. A bűn fölött bűnbánattal, a test rendetlen kívánsága fölött a feltámadással győzünk. A szentek győzelme azonban nem teljes, mert amíg bűnben voltak, a gonosz uralma alatt voltak; a test rendetlen vágyai ellen küzdeniök kellett; testük feloszlott a halál után és csak az utolsó ítéleten fognak feltámadni.

Ezzel szemben Krisztus győzelme és vele együtt a Boldogságos Szűz győzelme teljes.

Szűz Mária lelkét bűn nem érintette, mert eredeti bűn nélkül fogantatott; rendetlen kívánsággal küzdenie nem kellett, mert anyasága mellett is szűz maradt; teste föl nem oszlott, mert Szent Fiához hasonlóan feltámadt és a mennybe vétetett.

Így okoskodott a vatikáni zsinaton az a 113 zsinati atya is, akik már akkor kérték Szűz Mária mennybevételének hittétellé való emelését.

Szűz Mária mennybevétele kicsendül az újszövetségi Szentírás eme szavaiból is: „Üdvözlégy, malaszttal teljes.” (Lk 1, 28), „Áldott vagy Te az asszonyok között” (Lk 1, 42)

A szentatyák magyarázatai szerint ez annyit jelent, hogy a Boldogságos Szűz nem volt egy pillanatra sem alávetve átoknak. Ha viszont teste feloszlott volna, úgy a bűnnek átka rajta is erőt vett volna. A halállal járó visszariasztó feloszlás ugyanis a bűn büntetéseként jött az emberekre.

Másrészről egészen természetes, ha bűn nem érintette lelkét, akkor a büntetés se vonatkozzék rája; ha Isten megadta neki a nagyobbat, akkor a kisebbet se tagadja meg tőle. Mert nagyobb dolog volt, hogy a bűntől megőrizte, mint hogy meggyorsította feltámadását és fölvette őt az égbe.

Íme, tehát, amit a történelem homályban hagyott, arról a Szentírásból bizonyosságot szerezhetünk.

Befejezésül még csak ennyit. A Boldogságos Szűz dicsősége Isten dicsőségét is emeli, mert minden kegyelem, mely személyét érinti, Istentől kapott ajándék. Amint a remekművek szüntelen dicsérik alkotójukat, éppen úgy dicséri a Boldogságos Szűzben is minden kiváltság az Istent. Ezt hirdeti saját maga is, amikor dicsénekét így zengi: „Nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas.” (Lk 1, 49)

Imánk szálljon hát az egek Urához, hogy a Szentlélek-Isten felvilágosító kegyelmének vezetése mellett Isten dicsősége ismét növekedhessen a Boldogságos Szűz mennybevételének hittétellé való hirdetése által. Reméljük, nem sokáig fog késni.

Dr. Edelényi István

(Don Bosco Naptár 1948. Rákospalota, 1947. Don Bosco Nyomda. Nihil obstat. Carolus Szitkey Soc. Sal., censor dioecesanus. Imprimatur. No. 3170/1947. Vacii, die 27-a Maii 1947. + Josephus episcopus. 73-76.)