Nem hullt szét mégse' nemzetünk...
Ma Tompa Mihályra emlékezzünk...

Bő százötven éve a három legsikeresebb magyar költő – névsorban – Arany János, Petőfi Sándor és Tompa Mihály volt.
Hogy Takaró Mihály irodalomtörténész szavait idézzem,
az első két helyen azóta sincs változás:
Arany a legnagyobb s Petőfi a legjobb, vagy fordítva… :)

Tompa azóta valahogy mintha elfelejtődött volna, vagy mondjuk másképp: kiment a divatból, pedig nemzettudatos szívű alkotóink között még ma is a legnagyobbak között van a helye.
Arany és Tompa nagyjából egyidős volt.
Mindketten ugyanazon évben (1817) születtek – Arany tizennégy évvel élte túl barátját (1882), azaz Tompa 1868-ban hunyt el.
Öt éve Arany János 200. születésnapja alkalmából Arany-évet tartunk, Tompa Mihályt inkább csak a Felvidéken ünneplik, ő tudniillik Rimaszombat szülöttje.
Érdekes módon Arany és Tompa nyilvános pályakezdése is egybeesik, ugyanis mindketten indultak 1947-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán.
Tompa nagy sikert ért el a Szuhay Mátyás című elbeszélésével, míg a pályadíjat Arany kapta a Toldiért, így szinte egycsapásra egy sorba kerültek a fiatalabb, ám akkor már sikeres társukkal, Petőfivel.
Tompa még ugyanezen évben a Gömör vármegyei Beje község református lelkipásztora lett, ám nem sokáig örülhetett új hivatásának, ugyanis egy korább, de ekkor kiújult betegsége miatt Bajorországba ment gyógykezelésre.
Mikor kitört a szabadságharc, hazatért.
A gömöri önkéntesekkel a háborúba sietett tábori lelkészként, így jelen volt a schwechati ütközetben is.
Bár Petőfivel kötött barátsága megszakadt, Arannyal folytatták levelezésüket, jóllehet 1852-ig nem találkoztak személyesen.
A szabadságharc, mint tudjuk, elbukott – levelekben terjesztett hazafias versei miatt azonban valamelyik rosszakarója feladta a hatóságoknak.
A házkutatások során előkerült több verse – köztük A gólyához című, mindmáig legismertebb költeménye.
Ebből álljon itt egy szakasz, a legmegrázóbb s egyben a legjellemzőbb, amelyet jelképesen az évente elszálló, de mindig hazatérő Gólyához írt:

“Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!”

Tompa barátsága Arany Jánossal élete végéig kitartott – addig sok időt töltöttek együtt, s a befolyásosabb Arany anyagilag is támogatta a református lelkészként tevékenykedő, ámde nagybeteg költőtársát.
Utolsó lakhelyén, a szintén felvidéki Hanván obeliszk őrzi emlékét, szülővárosában, Rimaszombatban pedig szobra van, Holló Barnabás alkotott.
A mellékelt képen ez a szobor látható, s hozzá kell tennem, hogy a felvétel tavaly nyáron készült, de azóta történt egy s más.
Tudnivaló, hogy Tompa Mihály szobra 1902-ben a főtér közepén állott.
A második világháború után azonban a csehszlovák hatóságok levették, egy ideig múzeumban tárolták.
Később, a hatvanas évek elején a városkertben állították fel – innen 1994-ben került vissza újra a főtérre, de nem pontosan az eredeti helyére.
A kétszázadik évfordulóra azonban a Tompa Mihály szobrát felújították (ma már nem látszik rajta a patina), aztán újra a régi helyére állították.
Pár évvel ezelőtt, 2004-ben a tér bal oldalán felavatták Petőfi Sándor szobrát, amely Izsó Miklós egykori, a múzeumban őrzött gipszmintája alapján készült.
Miként a felvidel.hu internetes lap írja:
“Egy javaslat szerint a Tompa-szobor áthelyezése után a tér megüresedett jobb oldalára Arany János szobra kerülhet, így a költőtriász eddig példátlan módon találkozhatna újra.”
Sok sikert, Rimaszombat!
Születésnapján emlékezzünk a XIX. század nagy költőjére, Tompa Mihályra!

Aki egyébként nem mellesleg, éppen ezen a napon, Szent Mihály arkangyal napján született, Mihály létére...