49 éve halt meg az utolsó magyar főpap, bíboros, aki mindvégig a Magyar Királyságot, a keresztény magyarságot képviselte...

1975. május 6-án 14.15-kor megkondult a bécsi Szent István dóm nagyharangja, a "Pfummerl", ahogy a nép kedvesen becézi, jelezve Mindszenty Józsefnek, Magyarország utolsó hercegprímásának, a hitvalló bíborosnak, a huszadik század egyik legnagyobb magyarjának és "fehér mártírjának" elhunytát. A bécsi rádió megszakította műsorát, s megemlékezéseket, gyászzenét közvetített. A nagy bíborost az osztrák katolikusok saját halottjuknak tekintették. A gyönyörű gótikus katedrálisban ravatalozták fel. Ez a tiszteletadás - éppúgy, mint a "Pfummerl" kondítása - csak Bécs érsekének, bíborosának jár ki.
A prímás környezetében lévők hozzákezdtek az ilyenkor szokásos teendők elvégzéséhez. Már a gyászjelentés szövegezésénél véleménykülönbség adódott. Mészáros Tibor ragaszkodott ahhoz, hogy Mindszenty neve alatt ott legyen: bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása... König bíborosnak kell aláírnia a gyászjelentést. Csodálatosképpen kis habozás után belemegy... ez egyenesen a pápa intenciói ellen van. König azonban okos ember. Mindszenty halott, sok bajt nem okozhat. A megfosztott címét már nem viselheti, legföljebb a sírkövön állhat. A gyász kifejezéseként König bíboros e szavakkal emlékezett meg nagy kortársáról: Defunctus adhuc loquitur – Holtában is beszél... (Nagy Lajos)