1908. január 8-án született Wass Albert, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom és az 1945 utáni magyar emigráció jelentős alakja. Irodalmi munkássága, amelyet a szocialista kultúrhatalom nem győzött elhallgatni, ma már kötelező tananyag, a Nemzeti alaptanterv része.

A Kolozs vármegyei Válaszúton (ma Rascruci) született 1908. január 8-án, az egyik legrégebbi erdélyi magyar főnemesi család sarjaként. Tizenkét éves volt, mikor szülőföldje a trianoni békediktátum értelmében Románia része lett, a kisebbségbe került magyarokat ért atrocitások egész világlátását megalapozták. Sok más erdélyi arisztokratához hasonlóan a családja is elvesztette a birtokai nagy részét, Wass Albertnek 1935-ben az unokatestvérét kellett feleségül vennie, hogy elkerülje a családi gazdaság csődbe jutását.

Erről önéletrajzában így ír:

Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.

Felsőfokú tanulmányait Debrecenben, Stuttgartban és a párizsi Sorbonne-on folytatta, erdőmérnöki diplomája megszerzését követően sorkatonaként a román hadseregben szolgált, majd birtokán gazdálkodott.

Már a húszas években elkezdett publikálni, előbb egy verseskötetet adott ki, majd színpadra állították egy drámáját, de az igazi áttörést az 1934-ben megjelent Farkasverem című regénye hozta meg. Az egy mezőségi arisztokrata család életét bemutató alkotásért két évvel később megkapta a Baumgarten-díjat. Következő jelentősebb munkája egy kétkötetes családregény (Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában) volt, ezekben ismételten egy mezőségi magyar nagybirtokos-család történetét beszélte el az 1848-as forradalomtól a századfordulóig.

Az író a Trianon utáni erdélyi magyarság jövőjét kilátástalannak látta, ezért üdvözölte az 1940-es második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszajuttatta Magyarországnak.
A második világháború alatt több regénye és novelláskötete is megjelent, 1943-tól a Magyar Királyi Lovasság katonájaként szolgált, bátorságáért két alkalommal is megkapta a Vaskeresztet.

A háború után emigrált, 1952-ig Németországban, majd az Egyesült Államokban élt. Kezdetben egy ohiói gazdaságot irányított, majd a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol zömében mezőgazdasággal kapcsolatos anyagok készítésével foglalkozott. 1957-től rövid ideig a Floridai Katonai Akadémián dolgozott, majd a Floridai Egyetem Idegennyelvi Tanszékének alkalmazottja volt – innen vonult nyugdíjba 1970-ben.