Kidőlt fejfák jelzik
Magyarország összeomlásának kezdetét
– ez MOHÁCS

Járt nálunk egykor a tatár is, de arról alig maradt használható feljegyzés, s a magyar feltámadás is bekövetkezett.
Úgy igaz: 1526. augusztus 29-e sokszorosan is gyásznapja a magyar történelemnek – miként sokszorosan is arany győzelmi napja az Oszmán Birodalomnak
Tény: az egykor ezerszer győzedelmes oszmánoknak mára már csak az emlékük él, igaz a még most is nagyerejű Török Köztársaságban.
Ugyanakkor az is tény, hogy a hajdan dicső Magyarország Mátyás király óta folyamatosan pusztul és leépül, s csak árnyéka hajdan dicső önmagának – de mégis, miként a költő mondja:

"Él magyar, áll Buda még!"
(Kisfaludi Károly: Mohács)

Az oszmán dicsőségtábla ezt írja:
1521 – Az I. Szulejmán szultán által vezetett török haderő bevette Nándorfehérvárt.
1526 – Mohács: Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő a mohácsi csatában szétveri a magyar fősereget, II. Lajos király is elesik.
1541 – I. Szulejmán szultán hadsereggel érkezik Buda alá, fogságba veti Török Bálintot.
A török katonaság csellel elfoglalja Buda várát...
Magyar szemmel a fenti dátumok – pusztító vereségek.
Különösen Mohács a fájó, hisz a Magyar Királyság ekkor hjosszú évekre jóvátehetetlenül összeomlott, holott alig száz évvel korábban (1456) egész Európa a nándorfehérvári diadalt éltette-üdvözölte.
Nos, ez az a csonka évszázad, melynek elemzése még ma is tart.
Vajon mi fordíthatta meg a világot?
Miféle külső-belső okok játszottak szerepet abban, hogy így alakult a történelem?
Máig csodáljuk utolsó nagy és még mindig szakrálisnak mondható királyunk Mátyás életét, holott a dicsőség közepette mindvégig magán hordta már a halál és a bukás jelét, mert hiszen a holló az maga pusztulás.
Két generáció Mátyás után: előbb a semmirekellő, lacikonyhás Dobzse László (II. Ulászló), majd a ténylegesen már tízévesen(!) uralkodó, betegségben született Lajoska (II. Lajos király), a táncos-mulatós kedvű ifjú – ez már önmagában is jelezte a vég közeledtét.
A Mátyás-i karizma nélküli utódjelöltek (sokszor csak önjelöltek) kevésbé a haza sorsával, mint csakis a trón megszerzésével törődtek.
Az mindenképp bizonyos, hogy a mohácsi csatamezőn szinte mindenki odaveszett, aki számított.
Mohács tocsogott a vérben, mikor Perényi Ferenc holttestét keresve, a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba tétette az elesett hősöket, megadva a végtisztességet nekik.
Az ezernyi-tízezernyi közvitézen túl érdemes megnézni a vezérek listáját:

Tomori Pál hadvezér, kalocsai érsek
Szalkai László esztergomi érsek
Sárkány Ambrus volt királyi országbíró
Drágffy János királyi országbíró
Perényi Ferenc váradi püspök
Móré Fülöp pécsi püspök
Paksy Balázs győri püspök
Csaholy Ferenc csanádi püspök
Palinay György boszniai püspök
Szapolyai György szepesi gróf, a had második vezére
Országh Ferenc főkamarás
Korlátkői Péter főajtónálló
Trepka András főajtónálló, királyi testőrtiszt
Horváth Simon királyi főpincemester
Aczél István pozsonyi várnagy, királyi testőrtiszt
Orlovcsics György zenggi kapitány

Főhajtás a hősöknek!!!