NAGYBOLDOGASSZONY — »REGNUM MARIANUM«
Kisasszony havának 15. napja

A mai napon ünnepeljük Kisasszonyunk (amennyiben Szent Anna a mi Nagyasszonyunk, a Boldogasszony édesanyja), a Boldogságos Szűz Mária mennybevételét, vagyis azt, hogy elszenderülése után Szent Fia egyesítve lelkét testével a mennybe felvitetve emberségében teljességgel megdicsőítette. Benne az emberi nem, az Anyaszentegyház már eljutott a teljes megdicsőülésre. Gyönyörűen nevezi a Boldogságos Szűz halálát „elszenderülésnek” édes anyanyelvünk, ami a latin »dormitio« és a görög »κοίμησις« lényegszerű és mégis érzékletes visszaadása. A Szent Fia megváltó érdeme és az Atya örök rendelése folytán a Szentlélek megőrző kegyelme által az eredeti bűn szennye, foltja és kára nélkül fogant Szűzanya lelke mikoron elvált testétől, rögtön a boldogító színelátás dicsőségére jutott, és teste rothadást nem látott. Mikor a Szentlélek indíttatására a rákövetkező napokban a még élő apostolok csodálatos módon összejöttek ravatalára s temetésére, látták, hogyan egyesíttetik lelke testével, s hogyan vétetik a mennyországába testestül s lelkestül.

Nagyboldogasszony vigíliáján, miután megkapta a szent útravalót – vagyis meggyónt, felvette az utolsó kenetet, és az utolsó szentáldozását elvégezte – első apostoli szent királyunk, a dicsőséges egyház- s államszervező, Hartvik győri püspök hiteles beszámolója szerint, így ajánlotta az egész uruszágot Nagyboldogasszony előestéjén lelkének kilehelése előtt annak kezébe a Magyar Szent Korona által, aki elfogadván azt mindörökre annak dicsőséges Királynőjévé lett. Magyarország mindörökké királyság – Regnum Marianum:

„Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”

Zengjük régi magyar buzgósággal a szenténeket, kérvén a mennybe felvett Szűzanya érdemes közbenjárását Szent Fiánál az Isten nagyobb dicsőségére drága magyar nemzetünk megszentelése által:

„Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.
Reménységünk vagyon benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És Szent Koronáddal együtt feláldoztál.”

Forrás: Depositum