Tudtátok, hogy az elszakított országrészeket jelképező szoborcsoport állt 1921 és 1945 között a Szabadság északi, félköríves részének járdaszigetein, néhány száz méterre a Polgári Mulatótól?

A kiegyezést követő gazdasági, kulturális fejlődés jelentősen hozzájárult nemzeti művészetünk kiteljesedéséhez. Ennek a fellendülésnek az I. világháború vetett véget. A művészek közül sokan katonaként szolgáltak, szerencsésebb esetben a Sajtóhadiszálláson. A háború és az azt lezáró trianoni békediktátum traumája a magyar nemzet meghatározó életérzésévé vált. Ennek a fájdalomnak a megjelenítését a köztéri szobrászatunk is felvállalta, ezáltal új műfajokkal gyarapodott. Ilyen volt a hősi emlékmű és az országzászló. A két világháború közötti időszakban alkotó szobrászok nagy részét 1945 után felejtésre ítélték, pedig jelentős alkotásokkal gyarapították köztereinket.

Kulturális pódiumbeszélgetéseinket péntek este, 18:30-tól a két világháború közötti irredenta emlékműszobrászattal folytatjuk.

Az esemény házigazdája Domonkos László lesz, beszélgetőpartnere pedig Ludmann Mihály, akinek a témában a Nagy Háborúban részt vevő, kiemelkedő művészeinkről a Művészek a háborúban című kötetben, míg a két világháború közötti időszakban alkotó szobrászokról A Nagy Háború hősi emlékezete és Az irredenta szobrok mesterei című könyvben olvashatunk.