Ma virágvasárnap van. Ez a húsvét előtti vasárnap neve, s ez a Nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe, majdani kereszthalála helyszínére.

Az ókorban szokás volt valamiképp befedni az arra méltók útját. Máté, Márk és Lukács evangélisták szerint az emberek Jézus előtt az útra terítették felsőruháikat és gallyakat vágtak a fákról, János pálmaágakról számolt be. Jézus bevonulásának útvonala Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szamárháton érkezett, a nép „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" felkiáltásokkal fogadta.

A virágvasárnapot körmenettel, pálma-és barkaszenteléssel, passióval ünneplik Magyarországon is.
+++
Az úr érkezése
(Ady Endre)

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
+++

Virágvasárnap - részlet.
(Pilinszky János)

Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő ,,szamaracska". S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a ,,kövek kiáltanának!".

Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az Evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.

Amikor Jézus ,,dicsőségesen" bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.

Az igazi, a tulajdonképpeni ,,megdicsőülés" még hátravan. Erről az Evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után.

,,Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad..." ,,Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!"
+++
Giotto di Bondone képe 1304-ből: Jézus bevonulása Jeruzsálembe.
+++
A passió - Jézus szenvedésének és halálának elbeszélése - a 4. századtól jelen van a vallási és a zenei kultúrában. A 8. századtól mind a négy evangélista szövegét éneklik, virágvasárnap Máté, kedden Márk, szerdán Lukács, nagypénteken János írása szerint.
Johann Sebastian Bach 1727-ben szerzett Máté-passióját itt hallgathatják, Nikolaus Harnoncourt a karmester:

https://youtu.be/P21qlB0K-Bs

Forrás: Pintér Dezső